Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
IV. A massage alkalmazása a sebészetben
40 czombot bekenvén, a térd felett elkezdve a csipőizületig bekezdő simo- gatást végezünk s 8—10 perez után lassan a legenyhébb simogatással a térdizületet magát vesszük kezelés alá. Eleinte az érzékenység alább- szállítására tenyerünket a térd feszítő oldalára tesszük és azt körkörös tourokban megsimogatjuk, a mit időről-időre központi irányban haladó simögatás vált fel. Ha az érzékenység csekélyebb, két kezünk tenvéri felületével valamivel fokozottabb nyomás mellett központi irányban haladó simogatásokat végezünk úgy, hogy a míg hüvelykünk a térdkalács egyik széle mellett csúszik fel, addig négy ujjunk a térdkalács másik oldalán az Ízület egész oldalát megsimogatja. Ezen manipula- tióknál egyik kéz a másikat követi. Ezután a térdet két kezünkkel úgy fogjuk körül, hogy két hüvelyk-ujjunk a térdkalács-szálag, illetőleg a térdkalács két oldala mellé jut, négy ujjunk pedig részint a térd külső és belső oldalát fedi, részint pedig a térd alatti árkot s most kezeinket a térden felfelé toljuk. A massage-ülések tartama részben mindig a beteg érzékenységétől függ. Néha az első ülések csak 3—ö perczig, később azonban rendesen 30—30 perczig tartanak és naponkint kétszer ismétlődnek. A massage után az Ízületre Priesnitz- íele begöngyölést tétetünk s azt magasabban helyezzük el. Az érzékenység kellőleg megválasztott esetekben máraz első ülés után annyira apad, hogy az Ízületet passive kissé megmozgathatjuk. A massage minden nap tovább és tovább tart és erősebb lesz, hasonlóképen az Ízület passiv megmozgatásai is mindig nagyobb kiterjedésüek lesznek és hozzá activ mozgások csatlakoznak. Minél előbb kezdhetjük el a beteggel s minél jobban tűri ez a passiv mozgásokat: annál hamarább nyeri vissza az Ízület hajlékonyságát; s minél előbb fogunk az activ mozgásokhoz: annál több kilátásunk lehet arra, hogy az Ízület előbbi teljes hasznavehetőségét elérjük. A gyógyelv: «nyugalom a lobos résznek!» az izületi gyulladások gyógykezelésénél a kemény kötésekben kitűnő eszközre talált s nemsokára kivétel nélkül minden izületi gyulladást kemény kötéssel kezeltek. A mily kitűnő gyógyeszköz a kemény kötés némely izületi bajoknál, annyira helytelen annak alkalmazása a savós izhártya- lobnál. Menzel és Reyber kísérletei, a melyeket állatokon tettek, azt mutatták, hogy a kemény kötéssel rögzített ízület tokszálagja és erősítő szálagjai sorvadtak; hogy a porczak azon részein, a melyek egymással soká nem érintkeztek, kinövések képződnek, melyek az izfelületeket érdessé teszik; hogy a tokszálagon kötszöveti kinövések keletkeznek, a melyek összetapadásokat létesíthetnek; végre hogy az inak a hosszas
