Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
Előljáró beszéd
IV Ott van ugyan hiájd minden Oskolák- bann, a’ találni való dolgok Laistromábann-, a’ Természet Históriája is: de az nem egyéb annál, a* mi más Nemzetek szokásából mi reánk is elragadt, t. i. hogy a’ Tanuló képzelődéseit, múlassák a’ soha nem látott és nem is látandó, Természeti Dolgokonn való tsu- dálkozással; hogy a’ gyermek tudion beszélini az Elefántról, Tzéthatról, a’ Kokós-dióról, Tzú- komádról, a’ Borsót, dó Kávét termő Tserjék- röl ?s a*‘t. Mikor ósztánn ezekenn áItalesik a’ Tanúló: többé észébe se jut a’ Természet Históriája; mert nem tudja, hogy az, nem valami széliéi szórt, egyről másról való mendemonda Beszéd, hanem Tudomány Reiidbenn álló Alkotmány. Másod rendbéli Hazafiak. a’ kiknek ítéletek elibe állott a’ Füvész Könyv, azok. a’ kik már az életre való készülésnek oskolájából kikelvén», Hívatalokbann, Polgári egybeköt- tetésbenn vágynak, sőt nagyobb részint Fa- miliások is, de azért a’ Tudomáriybeli dolgokkal, és olvasással fel nem hagynak. Az Ifjúságot felválté) Em berk ó'r, a* Természet rendi szerént, megszokta változtatni az ember gondolkozásának módját; és a* tselekedetekbenn többé nem a’ gyönyörködés a' fö rugó, mint az Ifjúságbann volt, hanem a* haszon, és a’ gyönyörűséget is fsak a’ haszon teszi édessé. Azt lehet átaljábann monddni > hogy ébbenn az Időkor bann, nevénél fogva sem kíván a az ember esmerni azt a’ Plántát, meljnek se kárát, se hasznát nem tudhatja. Mind az által ezen Hawaiiak közzül sokak- bann, a’ Plántákkal való megesnierkedésnek ^yöi Elöljáró Beszéd.
