Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

Előljáró beszéd

V

gyönyörködtető ereje, valamennyire kimutatta magát. Mert, némeljek, a’ kik előtt a’ Deák Botanica nem volt esmeretlen: ezt a’ Tudományt magyar nyelvena, nagy örömmel és kedvességgel vették; a’ Füvész nyelvhenn, és az új nemi nevekben», nagy megelégedéseket és gyönyörködéseket találták. —- Mások ig< u szépnek találvánn azt, a’ mit az élőbeszéd ígért, bog}7 az esmeretlen Füvet, a’ Könyvből meg lehet esmernj: Dil e ttá.n tok.ká leltek, még a’ szép Nemből is; az az , kezekoe vé- vénn a’ Bevezetést, megolvasgatták, és ab.ból a’ Tudomány kúltsára ráakadtak. — Mások Tűiét, szerettek volna ennek az esméretnek nyilára jutni: de érzették, hogy arra már sem idejek, sem békességes tűrések nem lehet ; sajnállották bogy ífjúságokbann arra Utasítást nem vettek.

Átaljábann pedig, ezen. Hazánkfiai úgy ítéltek, hogy a’ Fűvész Könyvnek, soha se le$zsz addig kedvessége és kelete; míg annak Praktika része, a’ Füvek hasznainak,, előadása , ki nem adódik. Úgy is lett; mert ez a* munka, világra lett jövetele uránn, harmadfél esztendőre, félre tétetett és elfelejtetett. De már ennek a’ Nemzet az oka? Ingyen sem! I Qondolóra kell vala venni azt is, hogy. a’ tsu- pa esméretbeli gyönyörködésnek útja, a’ Természetre nézve, a} tanúló Ifjúság előtt, még nints kínyilva; azt is, hogy annak .kinyitására, az a’ Könyv bizonyosan», nem fog felve- vpdhetni, mert niég annak nints ideje"; azt is, hogy ámbár magábann is eléggé gyönyörködtető a’ Plántákkal való esmerkedés: tsakugyan igasságok van azoknak, a’ kik a’ haszon nélkül való gyönyörűséget, hamar elenyésző tseX 3

Elöljáró Beszéd