Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

II. Tzikkely. Az Életerő

Az Életerő.

5

P. o. Elvetik a’ konkolyos búzát, és ha az esztendő nem hozzá való, a’ konkoly ki nem kél: ellcnbenn vessék el a’ legtisztább búzát; ha az idő járása ólján, melj a’ konkolybann nyugvó életerőt felébreszti; konkolyos leszsz a búza; éa helyeseim mondják a gazdák, hogy most ez vagy amaz plánta nah, van, vagy nintsen icfeje. A* Reptze az Árpával szeret kikelni, és mikor ideje van, az egész árpa főidet elborítja, bár ha legtisztább volt is az elvettetett árpa. Vetettek vól- na pedig ugyan azon főidbe más magot: a’ reptze koránt sem kőit volna ki ólján bővséggel, vagy egészeim is oda maradtt vólna. Sok plánták magvai a’ kemény gyepbenn ki nem kelnek, akármennyi ideig heverjenek ott: de vegyék a' főidet mivelés alá: azonnal kimutatja magát a’ Muhar, gyom Amaránt, Füstike, Lúdhúr ’s a1 t. és a’ kertekbenn a’ borsos Szátor/a, Mák, Kapor, Pesztertze ’s a’ t. Tapasztalásonn épült a’ Magyar Gazdáknak amaz állítása, hogy ha az ember a köles magvából kifogy ; szántsa fel az Országút- ját, és magra kap belőle. — így nyugszik az Életerő a’ Madaraknak tojásibann is a’ kotlásig; a’ Kétéltűeknek tojásaikbann addig, míg a nap melege azt fel nem ébreszti; az Őszi Pillangóknak tojásaikbann egész télenn által, míg a’ kikeleti napnak melege azokat ki nem költi. Ha pedig a’ magbann, vagy magzatbann az Életerő megfú- lad, elenyészik: annak el kell veszni és rothadni. A’ búza megdohosodik, a’ tojás megzápúl, az állat megvét.

De nem tsak a’ Magbann és Magzatbann, hanem a’ már kifejtődzöLt organizált testekbenn is, eláll és nyugszik az Életerő,, bizonyos idők- benn és környúlállások között. így nyugszik az rendszerént az Élőfákbann, és a két ’s több eszA 3 ten-