Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
II. Tzikkely. Az Életerő
6 Az Életerő. tendeig tartó füveknek gyökereibenn egész télenn által; így nyugszik a' JBogarakbann az ő életeknek második idószakaszábann, midőnn bábokká változvánn hevernek a' rejtek helyekenn, vagy a koporsókbann, meljekbe magokat bészótték; így nyugszik a* télenn alvó állatokbann is, három, négy's több hónapokig. Sőt nem lehetetlen, hogy ha valamely télenn alvó állat, Ürge, Hörtsök, Kígyó, htka ’s a' t. méljenn találta magát a’főid alá ásni. .esztendőkről esztendőkre nyugodva marad benne az Életerő. Különös, és tsudálkozásra méltó példája van az elállóit Életerőnek a’ Varasbé- kákbann. Megesik t. i. (a’ mint azt erőssenn állítják ) hogy mikor a’ nagy vén fákat hasgatják, vagy a‘ márvány köveket darabolják, azoknak közepéből varasbéka gördül ki, melj a' szabad levegőre jutvánn, kevés idő múlva feléled. Mintr h gy annak oda lett jutásának sem a fábann, sem a’ márványbann semmi nyoma nem láttzik; azt lehet gondolni, hogy a’ márványba még akkor bévette magat, mikor az agyag vóit, a’ fába pedig mikor az fiatal volt, és benne egy két esztendeig aluvánn, az alatt a’ fa a’ lyukat kéreggel bevonta, a’ levegőeget tőle elzárta, és így az Életerő Századokig lehetett benne elállva *, vagy nyugvó állapotbann. Ide tartozhatnak az Azalék Férgek is, meljek megszáradva, esztendőkről esztendőkre, az életnek minden jelensége nélkül vágynak : de mihelyt a’ víz, vagy más nedvesség hoz- zájok ér, azonnal felélednek. Az emberbenn nem szokott rendszerént elál- lani az Életerő egész haláláig: vágynak mindaz- áltaí ólján nyavaják, és más környúlállások, meljek ő benne is elállítják azt; de a melj azutánii vagy magától elindul, vagy el lehet azt indítani, ha nem késnek a’ segedelemmel; mert kólóm-
