Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
II. Tzikkely. Az Életerő
4 Aí ÉLcterő. benn van, az által segítődik, és annak változásait megérzi. Elválik pedig az Annyától, mikor már annyira kifejt'ődött, hogy magától is élhet, melj lészen a Plántákbann a mag megérésekor, az Allatokbann a’ megtojáskor, és eleven szüléskor, és ettől fogva az Életerő munkálkodik a’ testbenn szünet nélkül, mind halálig. Nevezetes pedig az, hogy mindéit nem elevent szülő organizált Test magzatjábaün, el áll az Életerő, mint az óra, mikor az az Annyától elválik, és minden kitettző munkásság nélkül, tsendességbe van és nyugszik; mind addig, míg ahoz való kedvező környűlállások azt fel nem ébresztik. Ebbenn az állapotjábann egyebet nem tselekszik, hanem hogy a’ testet a’ meiybenn van, rothadni nem engedi. A’ búza, és sok egyéb magvük, száraz helyenn sok esztendeig elállanak; azutánn pedig főidbe vettetvénn, annak nedvessége, és a’ nap melege, felébresztik bennek a’ nyugvó életerőt, kikelnek, és felnevelkednek. Sok plántáknak magvaijáa ólján méljenn esnek a’ főidbe, hogy a napnak szükséges melegsége , a levegő és nedvesség hozzájok nem juthat , és a’ főidnek rajtok fekvő terhe nyomja azokat : századokig elheverhetnek a’ főid alatt, úgy, hogy az életerő tsak nyugszik bennek, de meg nem fúlad. Innen van, hogy ha a főidet méljenn felássák: az alólról kikerült főidből ólján plánták is kelnek ki, meljekhez hasonlók azonn a’ környékenn nintsenek. De ha nem méljenn van is a’ mag a’ főldbenn: az abbann nyugvó életerőnek felébredését, az esztendőnek minéműsége, és az időnek járása, a’ plántáknak egymáshoz való vonszódása, vagy egymástól való idegenkedése , a’ főidnek keménysége, vagy annak felpuhítása ’s a t. vagy segítik, vagy akadályoztatják.
