Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

228

sába vette, Gyulafehérváron, Erdődön, Nagy-Bányán és Sárospatakon iskoláztatta. 1549-ben Perényi Gábor által ösztöndíjjal ellátva Wittenbergbe ment, a hol hét éven át philosophiát és theologiát tanúit. 1556-ban Melanchton tanácsára az orvosi tudományra adta magát s ezt Bolognában és Páduában négy éven át tanulva oly hírre tett szert, hogy V. Pál pápa őt, a protestáns embert, udvari orvosának hívta meg. Ezen fényes állását pár hónap múlva elhagyta, hogy jótevőjének Perényi Gábornak egészségét ápolja. Perényi udvari orvosának Miksa királytól nemesi rangot eszközölt ki. A sokoldalúan képzett orvos korának szelleme szerint philologus, philosophus és theologus is volt és mint ilyen élénk részt vett a reformationak ezen időben nagymérvű mozgalmaiban Egyháza iránti buzgalmától indíttatva Perényi Gábor halála után liszkai pappá, majd Sárospatakon tanárrá lett. A sáros-pataki iskola, a magyar protestantismusnak ezen időben védő bástyája, Vitus Jánosban egyik legnagyobb támaszát tiszteli. Az iskolát ugyanis Perényi Péter 1531 táján alapította. Fia Gábor a kis iskolát 1549-ben theologiai tanfolyammal ellátott collegiummá emelte és, amint azt Szikszai Fabriczius Balsarati fölött tartott halotti beszédében mondja, az iskolának állandó fun- dust is Balsarati eszközlésére adott. Az iskolának első rectora Kopácsi István, az egykori franciskánus gvar- dián, oldala mellett működik Balsarati tanárként, majd Kopácsi után mint a collegiumnak rectora. Meghalt 1 575-ben.

Művei: 1. A keresztényi vallás ágazatainak rövid Summája. 1571. — 2. De remediis pestis prophy- lacticis. 1564. — 3. Magyar Chyrurgia, a seb gyógyulásának mesterségéről írt négy könyvek. Ezen