Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
229 utolsó — Toldy szerint — nyomtatásban nem jelent meg.1) Blandrata György. Ezen piemonti származású olasz orvos mélyen bevéste nevét hazánk, különösen pedig Erdélynek történetébe Socinusnak vallási tanaival megismerkedve, azokhoz állott és midőn Lengyelországba a királyi udvarhoz került, ottan igyekezett azoknak híveket szerezni. Zápolya János nejének Izabellának udvari orvosa lévén, Erdélyben is hirdette az unitárius tanokat. Izabellának visszavonulásakor Blandrata is Lengyelországba ment, de a királyné halála után visz- szajött Erdélybe, ahol János Zsigmondnak udvari orvosává, az országtanácsnak Csákyval, Békéssel, a két Báthorival, Istvánnal és Kristóffal — együtt tagjává és a fejedelemnek bizalmas emberévé lett Blandratának a fejedelemre gyakorolt nagy hatását és a bécsi udvarnál is nagy tekintélyét mutatja 1 563-iki követsége, midőn János Zsigmond Báthori Istvánt királyságának elismertetése és Ferdinánd király valamelyik leányával kötendő házasságának ügyében Bécsbe küldte. Midőn Báthori a fejedelem kivánatait nem eszközölhette ki, János Blandratát küldé Báthorihoz követtársúl s az ügyes olasz kivitte, hogy Ferdinánd hajlandónak mutatkozott leányát Johannát Jánosnak nőül adni s átengedni neki a tiszai részeket. Jánosnak a fejedelemségben utóda Báthori István hasonló bizalommal viseltetett a szintén udvari orvosává lett Blandrata iránt. Mikor a fejedelemségre törekedve ellenfelétől Békés Gáspártól Fogaras várát Báthori András özvegye — most Iffjuné — Majláth Margit részére vissza akarta szerezni, Békéshez követül Kendy Sándorral Blandratát *) Weszprémi cent. I. 10. Molnár: A közokt. tört. 401—402. — Sárospataki fűz. 1864. 223. — Szinnyei Józs.: Természettud. köny vészét 36. Bőd Péter Magyar Athenás 19. 15*
