Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
75 szertartásai, gyakorlata bübájjá, varázszsá«. (402. old) Boszorkányokká lettek a kiszolgált papnők. Kezükben a gyógyszerek, írek, italok méreggé, kantérozássá, bájitallá; a szertartások, áldozatok, jóslat — bűvöléssé, varázszsá. Már csak titkos, aljas, rossz ügyekben, gonosz, ártani kivánó szándékból folyamodtak hozzájok és ők aljas s bűnös módon segítének; így Ion, hogy egész cselekvésük amaz előbbi, mintegy józan s áldásosnak tekinthető helyébe vétkessé s kárhozatossá vált. Kizárva az istenség tiszteletéből, ördögszolgálattá lett; mert nem a jó, de a gonosz főbb lények segítségével űzték hatalmukat s befolyásukat. Az ősvallási hitczikkek, szertartások, cselekvények az ős vallás gyakorlata kimúltával a babonába aljasodva maradtak fen; mi annál természetesebb volt, hogy fenmaradtak, mert az ős vallásokba az élet s természet bizonyos kellékeiből tértek át s így ezekkel összefüggőleg még azután is fenmarad- hattak, midőn a vallásból kitértek volt. így lőnek a papok és áldozárok titkos, bűvös gonosztevőkké, (malefici), a jós papnők a gonosz szellemtől megszállott boszorkányokká (pythonissa); kikhez azonban a megszo- kottság, az ősi, nemzeti szokásokhoz természetes ragaszkodás, az új állapotok által megsértett köz- és személyes érdek, vakhit, tudatlanság, nyomor és vétek még sokakat vonzott. Ezen tényezők eszközlék, hogy akár valóban egy ily bűvös, boszorkányinak jelzett, ártalmas szemfényesztők, kuruzsolók személyzete és gyakorlata csakugyan fenlétezett; akár pedig, hogy az egyes ily rossz akaratúakra vagy öntudatos és öntudatlan vakhitben élőkre ezen összevágó események által keletkezett, nagyítottan s túlzottan képzelt ábrándok reájok képzeltettek«.1) *) Ipolyi: Magyar myth. A szövegben ()-be tett oldalok, és 408 — 409.
