Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
74 mint ezek közöl számosán máig, vagy legalább a középkori emlékekben s mélyen azontúl utóbbi időkig fen- tarták magukat, természetesen eredetiségükből igen sokat vesztettek, sőt a pogány istenségek nevei s képzetei helyébe már keresztényekéi tétettek«. (396—397. old.) »Mind ezen elnevezések — t. i. igézés, vesztés, megvesztés, me gver és, megtevés vagy tétemény, megrontás, megkötés stb. — a mennyire még máig jelentésük kivehető, nyilván bizonyos cselekvésekre vonatkoznak; a varázs még végzeties tündéri tulajdonság értelmével állhat; a kuruzs, igézés, olvasás: a szó, ének, ima elmondásában lelik megfejtésüket; míg az íralás, vaja- kolás talán az írást, jel csinálást s valószínűleg egyiránt az ír általi gyógyítást fejezik ki; ezekben állott a meg- cselekvés s ezeknek kifolyása volt a megcselekedett állapot, mely ma épen úgy a rosszra, mint a bűvtől eredő bajra használt kifejezés, miként magok a fentebbi nevek csak rossz értelemben szolgálnak már a bűv, varázs, kuruzs jelentésére. Sajátlag és eredetileg azonban, mint látni, azok nem egyebek voltak mint a pogány vallási tisztelet részletei és cselekvényei; a vallás által hitt végzeties varázs, a vallási s istenitiszteleti imák elmondása, az az igézése, éneklése, olvasása, a papok és papnők által gyakorolt íralás, gyógyítás, vajakolás. Mire az ó vallás s vele ezen gyakorlatoknak vallásos eszméje, kifolyása megszűnt; azok még tovább is, mint gyakorlati vallás folyvást gyakoroltatának. Nem sokára értelemvesztve, bűbáj s ördögi, ellenségesnek magyarázott cselekvésként maradtak fen már csak, melyeknek azontúl csak rossz értelem tulajdoníttatott s a mi még csodás, természetfeletti, emberi erőn túli fogalmakban nyilatkozott, az az ördög, a rossz szellem művének tartatott így lőnek az ó-vallás sajátlagi cselekvényei,
