Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

73

bona nyomokban a régi istenségekről! képzetek, azok nevei elvegyülnek. Számos mai babonás tény, ige, szer amazok neveire, tulajdonságai és tiszteletére ó vallási eszközökre, szokások s teendőkre vonatkozik, melyek csak az említett módon aljasúltak varázszsá A varázs vizsgálata a mythologiákban csak e tekintetben bír eredménynyel; mindazon egyes varázsul vett jelenségek, mint a fetis, magia, samanismus stb. egy és más mythologiai hitágazatok közt feloszthatók, mint: a természettiszteletre, a papok jós tehetségébe vetett hitre stb. s az mit ma mi varázsnak tartunk s ilyennek nézünk, az ős vallásra nézve a legdúsabb értelemmel áll elő, annak hitczikkei magyarázatául<. (392—393.

old.) »Az igézés az az szó általi bűvölés, mi mellett legjobban magyarázza meg a bűv gyakorlatát az olvasás szó, miszerint t. i. ezen igézés = igék elmondása kurrogatás bizonyos Írásból vagy könyvből kiolvasás által történt volna, minőt, hogy már a pogány korban csak a papok és papnők gyakorolhattak; nyilván való lesz Sok érdekeseket is tudnak még nálunk e tekintetben a népmondák s általában a képzet a garabon- czásokról, kik mindig könyvvel képzelvék, melyből a büvöt kiolvassák, valamint az önállóan is még nevezetes bűvös könyvek s iratokról. Lényegük egyszerűen abban áll, hogy azok a pogány vallás imádságai, áldásformulái voltak, melyek a szükségben, baj és betegségben alkalmazva a tárgyra, melytől a menekedés, szabadulás kívánatos, vagy minek megnyerése óhajtott volt, elmondattak. Innét képzelhető egyszersmind, mennyire becsesek ezen emlékek mythologiai tekintetből, miután nem csak eredetre az ó vallásból folynak ki, de különösen annak istenségi neveire, azok tulajdonságaira s általában pogány vallási képzetekre vonatkoznak. A