Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

72

és testi bajaiban való gyógyító képességében is. Kezdetben ezen hit kétségkivül tiszta volt, mint a gyermek bizodalma szülői iránt. Később, mikor a mysticismus leplébe burkolva a papi renden kívül állók is kezdik gyakorolni a vallási ténykedésből ellesett gyógyítást, az általánosabbá lesz ugyan, de a tudatlanság kezei közé kerülve épen úgy elveszíti eredeti jellegét, mint maga az ősi vallás, mikor a kereszténység elveivel és világnézetével keveredésbe, majd összeütközésbe jön. Az orvoslást űző papok és papnőknek, — kik közt őseinknél, igen könnyen feltételezhetően, épen úgy szállottak a gyógyászati ismeretek nemzedékről nemzedékre, mint az egyptomiaknál — mestersége egészen elfajúlt. A kereszténység behozásával megkezdődött az ős vallás üldöztetése, minek következtében a titkolódzás s ezzel a régi vallási szertartások titokszerűsége növekedett, de ki nem pusztáit. Nagy értékűek erre vonatkozólag a Magyar mythologia tudós írójának, a ki egyszersmind nagy nevű katholikus főpap is volt, nyilatkozatai. »A varázs mai eszméje s lényegének vizsgálatára nézve — úgymond — fontos a históriai momentumok szemmel tartása. Midőn egész népségek régibb vallásukat újabbakkal felcserélték, számos régi hiteszméket és cse* lekvényeket tártának még fel, melyek mintegy a köznapi élet szokásai és teendőivel az ős vallásban összekötve, ezekkel egészen elvegyültek. Ezeknek további összefüggéstelen s okozatlan gyakorlása idővel egészen értelmetlenné lévén s nélkülözvén az egykori vallás által gyakorlásuknak a megfelelő módon és czélra való intézését s alkalmazását, mint szakadozott, öntudatlan s nem értett cselekvény egészen érthetetlen s az okozatot nélkülöző magia, varázs, babona színét vette föl s mai alakjában ezzel elvegyült. A mai varázs s ba-