Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
71 szelleminek nevezni. Ismereteik inkább a képzelem, mint a tudás szüleményei. A természeti hajlamoknak egészen átengedett népnek túl csapongó képzelete igen fogékony minden iránt, a mit megmagyarázhatlannak, csodásnak lát. Valamint a gyermek nem bírja elrejteni érzelmét s szülőinek, tanítóinak tekintete képes egész lelke világát átkutatni és felfedezni ebben a jó és rossz tulajdonságokat, mi által a gyermek kedélyvilágára és közvetve testi állapotaira is hat; úgy a műveltség alacsony fokán álló embernek leikébe is könynyen behatolhat szemén át a lélekbúvár vizsgáló \ tekintete. Igen gyakran látjuk, hogy a köznép, ha mindenki "más előtt képes is eltitkolni tetteit és érzelmeit, lelki atyjának szemei előtt, nem képes azt tenni. Képzelnie oly magas polczra állítja Istennek helyettesét, hogy ezt képesnek tartja kiolvasni lelkének legtitkosabb gondolatait is. Az ősidők papjainak, papnőinek s az ezek tudását elleső későbbi utódaiknak a kuru- zsolóknak, —• boszorkányoknak tekintete hasonló lélektani okokból hasonló hatást gyakorolhatott. A kitől bármi ok miatt tartanunk kell, annak tekintetét ösztönszerűleg kerülni szoktuk s egy-egy élesebb pillantásánál már-már látni véljük, hogy titkunkat felismerte s beáll a félelem érzetével egy idejüleg fellépő lelki és testi nyugtalanság, sokszor betegség. Ezen és hasonló lélektani okok igen könynyen megérthetővé teszik a szemnek ártó hatásáról táplált véleményt. De ugyancsak ezen alapon megfejthető, hogy miért érzi magát sok beteg azonnal jobban, mihelyt orvosa, kiben bízik, csak reá tekintett. A vallási érzelemmel együtt járó alárendeltség érzete biztosította az ős vallás papjai részére a hitet nem csak vallási ténykedéseikben, hanem a nép lelki