Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

71 szelleminek nevezni. Ismereteik inkább a képzelem, mint a tudás szüleményei. A természeti hajlamoknak egészen átengedett népnek túl csapongó képzelete igen fogékony minden iránt, a mit megmagyarázhatlannak, csodásnak lát. Valamint a gyermek nem bírja elrej­teni érzelmét s szülőinek, tanítóinak tekintete képes egész lelke világát átkutatni és felfedezni ebben a jó és rossz tulajdonságokat, mi által a gyermek kedély­világára és közvetve testi állapotaira is hat; úgy a műveltség alacsony fokán álló embernek leikébe is könynyen behatolhat szemén át a lélekbúvár vizsgáló \ tekintete. Igen gyakran látjuk, hogy a köznép, ha min­denki "más előtt képes is eltitkolni tetteit és érzelmeit, lelki atyjának szemei előtt, nem képes azt tenni. Kép­zelnie oly magas polczra állítja Istennek helyettesét, hogy ezt képesnek tartja kiolvasni lelkének legtitko­sabb gondolatait is. Az ősidők papjainak, papnőinek s az ezek tudását elleső későbbi utódaiknak a kuru- zsolóknak, —• boszorkányoknak tekintete hasonló lé­lektani okokból hasonló hatást gyakorolhatott. A ki­től bármi ok miatt tartanunk kell, annak tekintetét ösztönszerűleg kerülni szoktuk s egy-egy élesebb pil­lantásánál már-már látni véljük, hogy titkunkat felis­merte s beáll a félelem érzetével egy idejüleg fellépő lelki és testi nyugtalanság, sokszor betegség. Ezen és hasonló lélektani okok igen könynyen megérthetővé teszik a szemnek ártó hatásáról táplált véleményt. De ugyancsak ezen alapon megfejthető, hogy miért érzi magát sok beteg azonnal jobban, mihelyt orvosa, ki­ben bízik, csak reá tekintett. A vallási érzelemmel együtt járó alárendeltség érzete biztosította az ős vallás papjai részére a hitet nem csak vallási ténykedéseikben, hanem a nép lelki

Next

/
Thumbnails
Contents