Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
69 a képzettség magas fokán álló népeknél érvényesülhetett s ma is csak az olyan egyéneknél érvényesül, a kik a lélek rendszeres működésének alapfeltételéül a megfelelő testi szervek épségét tekintik. A psychologiát physiologiai alapra fektetni csak az újabb időknek jutott feladatúi s ma is vajmi kevesen értik át tisztán a kettő közötti összefüggést. A természet- tudományokban jártas ember ismervén testi szervezetének a reá ható természeti tényezőkhöz való viszonyát, könnyen feltalálja az egészségére károsan ható okot és tudatosan igyekszik annak hatását ellensúlyozni vagy ellensúlyoztatni azok által, kiknek tudásáról meg van győződve. A műveltség alacsony fokán álló képzeli betegségének okait s a mint ezeknek megállapításánál képzeletéé a fő szerep, úgy a gyógyításnál is a képzeletből eredő hit és nem a tudásból származó meggyőződés hat reá. Az átok, igézés, szemmel verés, szemről esés vagy szemtől jövés következtében támadó betegségekbe vetett hit élet- és lélektani okokra vezethetők vissza. A kötés-, öntés, kikiáltásban is feltalálhatjuk a lélektani alapot. A müveit társadalmi körökben a szitkozódást, át- kozódást egyszerűen csak illetlen dolognak tekintjük s az általok felidézett kellemetlen hatás csak olyan, mint a melyet bármely más illetlen szó vagy tett kelt föl. A kedélyéletre, a testi szervezetre állandó, rossz hatást az nem gyakorol. De a vallásos meggyőződésébe és képzelme világába egészen elmerülő, mondhatni szellemi életet egyedül abban élő tudatlan tömeg azokban istenének vagy isteneinek közvetlen sértését, azok haragjának felidézését látva, annál erősebben meg van győződve arról, hogy a megtorlás nem marad el minél kevésbbé tisztúltak az istenségről való fogalmai.
