Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
68 A physiologia, mint a természettudományoknak egyik ága, egészen új keletű tudomány. Hajdan az embert, mint isten képmására alkotott lényt az állatvilág fölött álló kivételes teremtménynek tekintették, kinek életnyilvánulásai nem a test természeti tulajdonságainak, hanem a lélek erkölcsi életének szempontjából képezhették a vizsgálódás tárgyát. A test mindenütt, hol a lélek halhatatlanságába vetett hit meg volt és meg van, alárendelt szerepet játszik. Nem a test egészséges vagy beteg állapotától függ az embernek lelki. állapota, hanem megfordítva a lelki állapotok gyakorolnak döntő befolyást a testre. A műveltség alacsony fokán álló népeknél, és köznépünknél ma is, legnagyobbrészt azt tapasztaljuk, hogy a testnek gondozása igen alárendelt jelentőségű; mert egyrészt a tudatlan ember nem ismeri testének szervezetét, az egyes szervek élettani feladatait és azoknak igényeit, hogy a rendes éleU működés végzésére szükséges épségben megtartassanak, másrészt azon hite, hogy teljesen alá van rendelve a magasabb hatalmaknak, melyeknek akarata reá nézve egyedül iránytadó, hiába való törekvésnek tünteti föl a test gondozását, a mi csak a lélek rovására történhetik. Látjuk ezen felfogást különösen a keleti népeknél, hol a keringő dervisek az önkívületi állapotig kínozzák magukat. A hindu bálvány-istenének szekere által elgázolva boldognak érzi magát, mert testi szenvedései árán megmenti lelki életét. Az ős magyar vallás híve a túlvilági életben a testi gyönyörök fokozott mérvű élvezését reményiette; miért gondozta volna tehát testét itten valami nagyobb mértékben? A középkori keresztény felfogás a lélek üdve biztosításának legbiztosabb módjául szintén a test sanyargatását tekintette. A »mens sana in corpore sano« elve csak
