Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
65 éghajlati viszonyoknak az egészségre gyakorolt befolyását s felhasználja azokat a gyógyítás czéljaira. Az ős természeti vallásban élt ember csak Ösztönszerűleg érezte az égi testeknek és elemeknek kedvező vagy kedvezőtlen hatását s az istenített nap, hold, föld mint imádat tárgyai követelték meg az áldozatot és könyörgést. A kereszténység istenének tisztelete lassan lett nemzetünk körében általánossá. A kereszténység első kezdetétől másfél száz év eltelte után is találkozunk még az ősi vallás kultusával. Még az egész XIII ik századon át is folytonosan települnek be hazánkba az ősi hittel rokon vallási fogalmakkal bíró népek, különösen a kunok, újra meg újra felelevenítve az ősi istenek s az azok tiszteletére tartott szertartások emlékeit. A középkor első századainak keresztény egyháza nem volt alkalmas arra, hogy a nép kebeléből kiirtsa az ősi vallással járt szokásokat. Törvényeink megparancsoltak a mise hallgatást, az imákat, böjtöket, az ünnepek meg- ülését; az egyház kérlelhetlenűl irtotta a régi vallás külső emlékeit; de a lényeg a nép körében annál is inkább fentartotta magát; mert a népnek tanítására, felvilágosítására senki sem gondolt és a kereszténység első századaiban nálunk is beérték azzal, ha a nép megtartotta az új vallás külsőségeit. Az egyház emberei megtámadták a régi babonákat, de megtartották a kereszténységbe az ó szövetségből átvetteket, példáúl, hogy az ördög megszállhatja az embert és arra különféle betegségeket hoz és szorgalmasan űzték az exor- cismust, az ördögűzést imádság által; hogy a betegségek, különösen a nagy erővel fellépő járványok, nem természetes okoknak következményei, hanem isten csapása s ezeknek ellenszerei az imádság és más vallásos gyakorlatok. Lényegileg tekintve a dolgot, alig talál5
