Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
64 szintén a XVI. századból eredő Thewrewk codex egy bizonyos »újlaki szent atya« által lelki és testi döghalál ellen való imádsággal ismertet meg, mely egyenesen kéri istentől a hatalmat, hogy a papok: >mi te szolgáid, kik azon szent sebeket (Krisztusnak sebeit) naponként tiszteljük, azon drágalátos szent vérnek or- vassagaval (orvosságával) döghalált, fekélyes halált, főfájdalmat, hirtelen halált és örök kárhozatot, érdemeljünk eltávoztatni. c1) A bújakor ellen az esztergomi 1512-iki misekönyvben a Jób tiszteletére szentelt misét találjuk2) Ezen imákban és később felhozandó számos egyházi ténykedésben megtisztúlva látjuk az egyház embereinek keresztény felfogását, mig a ráolvasásokban megmaradt a számos pogánykori elem. De mindkét gyógyítás módnak közös alapja van, — a hit. Kisértsük meg ezek után mythologiai, physiologiai, psychologiai és ethikai alapokon összeszerkeszteni őskori gyógyászatunk képét. Noha ősvallásunkat teljes egészében ismertető magyar mythologiáról nem beszélhetünk, és az ennek megírásához szükséges régi emlékek hiányában alig lehet ahoz reményünk; ha végig tekintünk nemzetünk művelődésének fejlődésén, a népszokásban, néphitben meggyökerezett egyes szavakból, babonákból a legrégibb korra vonatkozólag legalább megközelítőleg helyes következtetéseket vonhatunk le. Az őskori gyógyászatban mythologiai elemekül találjuk az égi testeket; a földet, napot, holdat, csillagokat, a szelet, a vizet és tüzet mint betegségeket okozó és gyógyító tényezőket. Ez a nomád népek természeti vallásának egyenes kifolyása. A tudomány is kellően méltányolja a talaj- és *) U. ott. 326. 2) Weszprémi II. Cent 408.
