Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

63

Az itt felhozottakhoz hasonló népies, babonás gyógyító módok megérdemelnék, hogy az ország minden vidékén a legnagyobb gonddal összegyűjtetve kiadassanak. Csakis ezeknek igen részletes ismerete alapján lehetne megállapítanunk nemzetünk ős korának vallási rendszerét, őseink hajdani szellemi műveltségének képét és a nép szellemi fejlődésében mutatkozó fokozatokat.

Az eddig felhozott ráolvasások, noha kétségkívül látszik rajtok a keresztény vallás hatása, semmi összeköttetésben nem állanak a keresztény egyházzal, sőt az őket, mint babonát elitéli. Nézzük meg magát a középkori egyházat, mint gyógyító tényezőt s azt találjuk, hogy az egyház emberei sok tekintetben egy színvonalon állanak e téren a néppel. A papoknak mint a gyógyászattal tudományos alapon foglalkozóknak méltatását a következő korszak leírásának tartva fenn, itten csak az előbbiekkel összehasonlításul említsünk fel egy pár imádságot. A XVI. század elejéről való Peer codexben a dög halál ellen: »Örök mindenható istennek hatalma, az meg feszült cristusnak hatalmának érdeme: jézusnak békessége, hitnek erőssége: nemes asszonyunk szűz Máriának tisztasága: oltalmazzon védelmezzen engemet simont minden nemő dög halaltul: és az hertelen halaltul atya, fiú, szent lélek dicsőséges szent háromság. Ez után mondj 5 pater nostert és 7 ave Máriát.« Ugyanott „Contra febres“ czímen: »Christus országol f, cristus parancsol f, cristus győz f, oroszlán juda nemzetéből szabadoitsad meg simont menden nemő gonosztul és ez hideg leléstől, atyának fiúnak és szent léleknek nevében, pater noster, ave maria, credo«. Utána van írva, hogy: »morbos curat, febres sedat demonesque fugat et membra paralitica glutinat.«1) A

s) Nyelvemléktár. II. 85, 88.