Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

62

továbbá a babonás imádságok például a támadás = kelés ellen. A támadásra keresztet kell vetni, mondván: »Én tégedet keresztellek a Jézus, Mária nevében semminek!« ekkor a beteg résztől le kell húzni a kezet a láb fejéig s ott a földre keresztet vetni.1) — Ilyen a tálé = tályog ellen való imádság, melyet Ipolyi egy 1656-iki kéziratból így közöl: »Fejér tale, kék Tale, szederjes Tale, piros Tale, ződ Tale, can Tale, czus (csúzos) Tale, hetvenhét féle Tale, ias-fias Tale, folyó Tale, minden féle Tale, hetvenhét féle fájdalom. Adjon lap-fának, lapfa adjon szelemennek, szelemen adjon szarufának, szarufa adjon lécznek, lécz adjon léczszegnek, léczszeg adjon Somának, soma adjon póznának, pózna adjon szélnek, Ur Isten mondom az te szent parancsolatoddal, Boldog Asszony az te szent igéddel, valahol (valamint) szél meg nem maradhat iziben czongaban (csontjában?) termő tetemiben Nagy Péternek, meg ne maradhasson ez a hetvenhét féle Tale, szent Illés próféta fejszével vágta, fúrójával fúrta, ezer angyalával megoszlatta, oszlik romlik termő tetemiben meg ne maradhasson (N. N-nek) ez a hetvenhét féle fájdalom iziben czongaban termő tetemiben meg ne maradhasson Szuhul ez a hetvenhét féle Tale. Amen«.2)

Ide sorozható még az átok. A legborzasztóbb betegségül tekinti a nép az általa rossz betegségnek, nehéz nyavalyának nevezett eskórt (epilepsia). Ezt a javas asszony a beteg felett állva először szépen kéri, hagyja el a beteget. Mikor ez nem használ, szörnyű átkot mond rá s azzal végzi, »szemétdombon dögölj meg, a mi kutyánk egyen meg«.3)

») Századok 1874. 384.

a) U. olt. 1872. 116. itt a mostani kiejtéssel és helyesírással közöltük.

») U. ott. 1874 385.