Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
50 kínozó szellemeket, elállították a vérzést stb.1) A laikusok által bűvös szavak segélyével gyakorolt gyógyítás a tulajdonképeni ráolvasás. Ez egyik népnél épen oly értelmetlen, mint a másiknál. A rómaiaknál annyira dívott ez, hogy a szigorú erkölcsű Cato censorius rabszolgái részére tartott orvosi iskolájában azokat egész komolyan tanította. így a szemhéj árpájának gyógyításánál a fájó részt a balkéz három újjával kellett körűi kanyarítani, a másik marokba vett árpaszemet eldobva s egyet köpve e gyógyító szavakat háromszor elmondani: »nec mula parit, nec lapis lanam fert; nec huic morbo crescat caput, aut si creverit tabescat« Más hasonló bűbájos mondásai: »daries, dardaries, as- taturies, huat, huat, huat ista pista sista, domiabo damna castra et luxato«, vagy: »huat, huat, huat is tasis tar- sis, ardanuabon donna ustra«.2) A középkornak jelesekül tartott orvosai sem mentek ettől. Petrus Bayrus (1486 —1518) két savojai herczegnek házi orvosa a nehéz szülés alkalmával füvekből főzetet csináltatott, ebből beadott a betegnek, aztán a vajúdót a főzettel telt edényre ültette és rá kiáltott »Su, Ca, Midur« s ez használt (r). 3) A ráolvasásnak mai népies formái igen erősen emlékeztetnek az őseredetű szokásokra. Azok is melyek keresztény színezetűek, magukon viselik a pogányság jellegét annyira, hogy a buzgó keresztény előtt akár istenkáromlás számba is elmehetnének. Ezen ráolvasások megismertetnek egy pár ősi szellemmel, melyeknek az emberek a betegségeket köszönhették. Természetesen ezek ellen irányúit aztán a ráolvasás. *) Idézve Századok 1874. VI. 390. a) Fekete L.: A gyógytan története. 61, 62. 8) Baas: Grundriss der Geschichte der Medicin und des heilenden Standes. Stuttgart 1876. 236.
