Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
48 fedél alatt tartani, hanem a kertben elásva kell őrizni, különben elveszíti gyógyító erejét. A völgyi kútról az a hit, hogy a benne megfürdő torzszülöttek rendes alakot nyernek. Szt. László egyik oklevele Weszprém mellett »puteus leprosorum«ot — bélpoklosok kútja — említ. Szirmay Zemplén megye ismertetésében említi, hogy egy vak koldus a taharóczi völgyben egy butácskából ivás közben véletlenül megnedvesítette szemét és a kútbar. azonnal egy keresztet látott és azóta állandóan megtartotta szeme világát.1) A vízzel való babonának igen sokféle módját ismeri népünk. Itt azonban gyógymódúl inkább a fürösztést kell értenünk, a mi hajdan gyógyfüveknek, gyógyító anyagoknak fürdésre babonás módon alkalmazásában állott. A fürdőzésnél alkalmazott babonákat látjuk például az úgynevezett váltott gyermekeknél. így nevezi a köznép a folytonosan síró, rívó, a sovány, száraz és az angolkórban szenvedő gyermekeket. A síró rívó gyermeket szólatlan vízben fürösztik. Ez olyan víz, melyet úgy hoznak, hogy a vízhozó, míg a kútról meghozza, senkihez egy szót sem szól.* 2) A sovány, száraz, beteges gyermeket megfőzik. Ez abban áll, hogy a gyermeket mezítelenül egy nagy cserép edénybe állítják s jó távolra a tűz mellé teszik. A vén asszony egyik kezével a gyermeket tartja, a másikkal egy fakanalat forgat a gyermek körül levő üres térben A gyermeknek anyja ezalatt megkerüli a házat, majd benéz a konyha ajtaján s kérdi a gyermeket főző asszonytól: „mit főz kend?“ „aggottatfeleli a főző, az anya vissza feleli »ifjú váljon belőle«. Ez így megy háromszor s azzal vége a *) Ipolyi: Magy. myth. 202—204. 2) U. o. 1874. VI. 394.
