Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
47 A nép körében mindenki ismeri ezen ősrégi gyógymódot. Ha valaki megcsömörlik, bal keze tövén az ütőeret a vérkeringés ellenében kell a megnyálazott hüvelykújjal erősen gyúrni. A kólika ellen legjobb orvosság a hasra fektetett betegnek hátát jól megtaposni. Használ a gyúrás számos más bajban is, és nem csak a falusi bábák, mint Fekete mondja, ez újabbkori táltosok és pythonissák, de újabb időben —- massage név alatt — tudós orvosaink is sikerrel alkalmazzák. A fürdőzés. A folyók partján legszivesebben tanyázó magyaroknak a fürdés kétségkívül kedvelt szokásuk volt. A víz tisztelete szerves kapcsolatban állott az ősi pogány vallással, melynek emlékei szerint az oltárokat rendesen források mellett, patakok partján állították fel. Ezen tisztelet átment a kereszténység korába is és azt országos törvénynyel kellett korlátozni.1) Népmondáink igen sokat beszélnek a források csodás keletkezéséről: szt. László lándzsája, lova patkójának nyoma; az óriások, törpék varázsvesszeje forrásokat nyitnak A számos szent kút, sárkány-kút, medve-kút stb. elnevezésekben mindenütt egy-egy monda rejlik. A víznek gyógyításra alkalmas alkotó részeit a tudomány igen későn ismerte fel, különösen nálunk, hol arra — mint látni fogjuk — csak a XVI. század végén kezdenek némi gondot fordítani; de a népet a tapasztalás igen régen rávezette egyes források hasznára. Egyes forrásokhoz egész csodás mondakörök fűződnek és a gyógyító erőt itt is inkább a használás módjának, mint a különben nem ismert alkotó részeknek tulajdonítják. Ipoly-Födémesnél van egy kút, melynek vize a szemölcsöt és egyéb kinövéseket meggyógyítja, de ha a vizet, a kútból elviszik, nem szabad azt ‘) Laclisl. I. deer. 1. c. 22.
