Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
4ö által eszközölt bűv, minő bűvgyakorlatokról a necro- mantia bőven tud és minővel nálunk összefüggésben áll a garabonczás deákokra vonatkozó néphit. A szláv carodennik = bűvös név egyenesen az Írásra vall: cári = vonások, Írásjelek, deje = csinálás. Némely vidék szláv lakói a garabonczást carnokheznik-nek, fekete könyvednek nevezik. Népünk babonái közt ma is nagy szerepet játszanak egyes sympatheticus iratkák, melyek egyes bajok ellen segítenek s azoktól óvnak, mint a keleti iratos talizmánok és amulettek. A vallási tudományként gyakorolt Írásban a pogánykorban a nép vallási erőt látott, minélfogva csodás, bűvös erőt tulajdoníthatott annak.1) Az írás bűverejének keresésében nem is kell a pogánykorig visszamennünk. Látni fogjuk, hogy az írásnak, mint gyógyító szernek sokkal közelebbi időben is jelentékeny szerepe van. Fekete a saját és Ipolyi véleményének támogatására felhozza, hogy a néphit még ma is tud az Írott jelek bűverejének hatásáról; a hideglelésben szenvedő beteg ugyanis lakása ajtajára felírja vagy mással felíratja saját nevét s utána ezen szavakat »nincs itthon« s elmegy a szomszédba azon időre, melyben a hideglelés megszokta látogatni és hiszi, hogy a hideg ily módon nem talál rá s elmarad.1 2) Igen élénken emlékeztet ez a híres debreczeni tudós tanár, Hatvaninak ajtajára írt »Cras«- ára, melylyel az ördögöt oly furfangosan rászedte volt. Egyébiránt a népszokás magyarázatát találhatja & „hideglelés“ elnevezésben, mely szerint a betegség mintegy felkeresi az embert. — Azonban más értelemben is vehetjük az íralás szót — mondja ugyanő — jelesen ír — ungventum értelmével is állhat ez, mely esetben 1) Magy. mythol. 399. 2) Id. tanulmány századok 1874. VI. 391.
