Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők
502 és Tege Mih. a phlebotomiáról; Lányi Pál a fekélyek pathologiájáról. Maternia áe Cilano (1732) és Rácz Sám. (1779) az orvosi tudomány és a sebészet összekapcsolásának szükségességéről; Plenck Józs. Chirur- giai gyógyszertan és gyógyszerkönyv; Smith Armánd Vilm a betegek vizsgálásáról; Torkos János a sebek megítélése törvényszéki szempontból. Legnevezetesebb ezen a téren két magyar munka: Miskoltzy Ferencz győri sebésznek 1742-ben megjelent »Manuale chirurgicum, avagy chirurgiai útitárs« stb. végén latin-magyar orvosi szótárral;1) és Rácz Sámuel-nok »A borbélyi tanításoknak első darabja 1794«. Nálunk a sebészek képzése a nagy-szombati egyetem megalapításáig tisztán czéhszerű. A budai (1703), debreczeni (1735) és pápai (1750) czéheknek szabályai kellően felvilágosítanak sebészeink képzéséről és munkaköréről. Mind ezen czéhlevelek mutatják, hogy a chirurgus és borbély most is azonos fogalmak még. A mesterség kitanúlására mindenik elegendőnek tart 3 évet. A debreczeni czéh el is árulja, hogy ezen időnek egy részét a tanulók mire fordítják, 25-ik articu- lusában megmondván, hogy »amely inas a paraszt munkától magát fel akarja váltani pénzzel, amint gazdájával megalkhatik, szabados lészen«. A budai német czéh sokkal politikusabb, mert nála a 3 tanulói évnek felét okvetetlenűl ki kell tölteni, a másik fele megkönnyíthető. A pápai szerint »3 esztendőnek alatta nem szabad inast szegődtetni, akár pénzes legyen, akár avató«. A három inas esztendő után a tanulót mindenik felszabadította. A budai czéh levele a fürdősöknek is csak azon esetben engedi a borbély mesterség gyakorlását, ha azt 3 éven át tanulták. Aki mesterré akar l) Ismertetve Maizner J. id. helyen.
