Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők

503

lenni;, annak a budai levél szerint legalább 3 éven át egy folytában kellett egy mesternél legényül dolgoznia, a többiek elegendőnek tartják azt, ha igazolja, hogy igaz czéhes helyen tanulta a mesterséget és jól elkészíti a remeket. Ez volt Debreczenben: 1. »Deachylon magnum cum gummis filii Zachariae; 2. Deach. rubr. camphoratum; 3. Emplastrum de meliloto; 4. Empl. citrinum; 5. Ungventum de Althea; 6. Ung. aegyptia- cum«. — Pápán meg: »Emplastrum diachilium cum gummis; Empl. de meliloto; Empl. oxicroceum; Empl. defensivum rubrum ; Empl. septucium; Empl. ad rupturas ; Empl. cinobrium; Empl. stipticum Crollii; Empl. diaphoreticum; Empl. gratia Dei; Ungvent. nervinum; Ungv. de althea«. — Debreczenben a főzést csak egyszer, Pápán 3-szor ismételhette s ha akkor se csinálta meg »a czéh próbájához mindenekben hasonlónak«, re- jiciáltatott. Menjen még tanulni. Ha a remek rendben volt, fecerunt magnum áldomás, és bevették mesternek. Elméleti vizsgálatról, minőt a lőcsei főczéhnek ismertetett 1632-iki szabályzatában láttunk, itten szó sincsen. Orvosnak jelenlétét csak a budai czéh tartja szükségesnek és megengedi, hogy a vizsgát tevő tetszése szerint akármelyik orvost meghívhatja.

Ezen képzettség és képesítés mellett természetesnek találnék, ha a borbély-chirurgusok gyógyításai csakis a külső betegségekre szorítkoznának. Ezt talán ők is természetesnek tartották, vagy jónak látták nem részletezni azt, hogy mi mindenek gyógyítgatására hajlandók vállalkozni. A lelkiismeretességet mindenik czéh lelkére kötötte a tagoknak annyira, hogy ha valamelyik látta, hogy kétes vagy esetleg halálos kimenetelű lehet a baj, köteles volt arról a czéhmestert értesítenie, hogy az a beteget az egész czéhhel látogassa meg, — a