Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők
501 bészeti iskolák, de ezek arra valók, hogy a czéhekben kitanúit ifjaknak alaposabb képzést nyújtsanak. Az orvosi gyakorlat a sebészettel még nincsen szerves kapcsolatban, erre csak a század vége felé kezdenek törekedni. Francziaországban az egykor nagy hírű Collégé de st. Cőme nem emelkedett olyan fokra, hogy az orvosokkal egyenlő rangra emelkedő chyrurgusokat képzett volna és az orvosok ezeket mindig lenézték, ami más országokban is úgy volt. XV. Lajos udvari sebészei Maréschal és La Peyronie törekvéseinek sikerűit 1731 -ben a sebészek képzésére egy akadémiát létesíteniük, melyet 1750-ben az »Ecole pratique de Chirurgie« megnyitása követett. Angliában London, Dublin, Edinburg kórházai a legkiválóbb anatómusok és physiologusok vezetése mellett sebészi iskolákká lettek. Poroszországban, Berlinben már 172G-ban alapíttatott orvos-sebészi collegium; Bécsben 1785-ben a József- akademia. Az egyetemeken az orvostant hallgatók részére tartottak sebészeti elméleti előadásokat, de a sebészet gyakorlását az orvosra nézve még mindig lealázónak tekintették annyira, hogy mikor Mederer tanár Frei- burgban 1 779-ben előadásait azzal kezdte meg, hogy a sebészetnek az orvosi állással összekapcsolásáról, mint szükséges dologról beszélt, hallgatóinak bántalmazása elől csak nehezen menekülhetett. A század második felében sokat javúlt a helyzet és a sebészetet az orvosok is elfogadják hivatásukhoz tartozónak. Orvosaink közöl többen irodalmilag foglalkoztak a sebészettel: Auner István a sebekről és azoknak symptomáiról; Donner János Zsigm. orvos- és sebésztudor a púposságról orvos-sebészi szempontból; Hénnél Ad. fheophil’ a halálos sebekről; Huszti Zakh Thcopk. . 32*
