Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
498 régieket vegyék vissza, a drága fehérmázos tégelyek és fehér üveg helyett használjanak barna tégelyeket és közönséges üvegeket. (Megújítva 1794, 1800).') Hazai viszonyainknak megfelelő gyógyszerészi árszabályról is gondoskodott a helytartó tanács. 1742 junius 23-án meghagyta Pozsony városának, hogy az eddig használt bécsi árszabályt figyelembe nem véve, új általános árszabályt készíttessen. A város jeles főorvosa Torkos Justus János elkészítette a „ Taxa pharmaceutica Posoniensis“t, azt 1 774_szeptemberben benyújtotta a városi hatóságnak. A helytartó tanács a művet az országos egészségügyi bizottmány véleménye alapján, mint az egész országra nézve kötelezőt, megerősítette. De ugyancsak 1744-ben Bécsben Engel Illés orvos is megkezdte »Dispensatorium pharmaceuticum«-jának kidolgozását s az 17G5-ben megjelent Dispensatoriumot a királnynő Magyarországra nézve is kötelezővé akarta tenni és a Torkos-féle árszabályt csak a helytartó tanács felirata mentette meg. Mikor azonban 1775-ben megjelent a »Pharmacopoea Austriaca provincialis«, ezt az 17 79 márcz. 20-iki kir. rendelet hazánkra nézve is kötelezőnek mondta ki, ami ellen a pesti egyetem orvosi kara 1799-ben felszólalt, de eredmény nélkül.2) xA gyógyszertáraknak ismertetett csekély száma mellett virágzott a vándorló gyógyszerkereskedés. Sze- pes, Árva, Liptó, Túrócz, Trencsén, Zólyom, Bars megyék lakói mint olajos tótok (»olejkar«-ok) berendezett gyógyszertárral, hátukon és szekereken, gyógyszereikkel bejárták hazánkat, az örökös tartományokat, Német-, Lengyel- és Oroszországot. Üzletüknek leghitelesebb képét adja az 1748 aug. 28-iki királyi rendelethez 1 1) U. o II. 546, ni 1170, 1370, 1483. sz. 2) [.inzbaner: Mugyarorsz. nemzelk. egészségügye 28—29.
