Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet

499

mellékelt, a pozsonyi gyógyszerészek által felterjesztett panaszlevél. E szerint százakra sőt ezerekre megy azoknak száma, akik olajjal Európa országait bejárják, ezek rendesen földművelők, kikhez csatlakoznak aztán mindenféle csavargók, szökött jobbágyok, szolgák és hasonlók. Némelyek 3—4-szer is megteszik az utat egy év alatt, az ügyetlenebbek egy évnegyed alatt alig szereznek 1—2 forintot, de az ügyesebbek a 3—4 forinton szerzett árúért 50—GO frtot is bevesznek. Útleveleket egyes megyei tisztviselőktől 25 dénárjával kapnak, sőt maguknak is vannak hamisított pecsétjeik, melyeknek segítségével útleveleket készítenek. Különféle recepteket nyomatnak, melyekről az mondják, hogy a jezsuita atyáktól valók, rendesen olyan helyekről, ahol sem jezsuita, sem gyógyszertár, sem orvos nincsen és nem is volt soha. Olajat Bécsben vesznek, azt különféle színekre festve, különböző nevek alatt adják el, itthonról csak kömény és boróka olajat visznek olykor; alkörmöst, teljéket — borsóból, zabszalmából különféle aromatikus növényekkel keverve — maguk készítenek; saját készítményű szelenczéikre a »velenczei« jelzőt teszik, a kifőzött hájat, mint medvezsirt, az elhullott állatok csontjait, mint »Unicornist«-t árulják; árulnak növény labdacsokat és porokat aranyos és más színes papírokban, balsamot, gyomor-gyógyitalt, kőolajat, borostyánolajat, terpentint, arsenicumot, kenőcsöket, tapaszokat stb. s mindezekkel hallatlan csalásokat követnek el.

A jezsuita atyák, úgylátszik, nem voltak egészen ártatlanok ezen dologban; mert a pozsonyi gyógyszerészek 1748-ban ellenök is panaszt emeltek, hogy a trencséni jezsuiták Pozsonyba küldött alattvalói ottan

különféle olajokkal, szeszekkel, sókkal és másféle gyógy32