Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
497 volt ezen a téren is nagyobb eredményeket mutatni fel. A helytartó tanács ezeket kötelezte pontos jelentések beküldésére és 1787 nov. 13-án az egyöntetű eljárást megállapította az által, hogy mintául megküldte nekik a pozsonyi jelentést és meghagyta, hogy minden gyógyszertárban legyen egy protocollum, melybe a vizsgálat alkalmával minden nevezetesebb dolgot be kell vezetni. Jellemző a helytartó tanácsnak 1 767 jan. 26-iki rendelete, mely szerint biztos tudomása van arról, hogy az orvosok a megejtendő vizsgálatról 2—3 héttel előre értesítik a gyógyszerészeket, hogy azok a romlott szereket előre eltávolíthassák és azokat a vizsgálat után újra visszahelyezzék. Az ilyen eljárásért járhatott a tiszti orvosok részére a sokszor eltiltott újévi ajándék. A szegényeknek gyógyszerekkel ellátásáról a városokban rendesen a hatóság gondoskodott közköltségen. Mikor a budai tanács a városi gyógyszerészektől azt követelte, hogy a lazaretumok és kórházak részére felváltva ingyen szállítsák a gyógyszereket, a királynő 1764-ben meghagyta a tanácsnak, hogy ameny- nyiben az más városban nincsen úgy, Buda is gondoskodjék a szegények részére szükséges orvosságoknak valamely alapból kifizetésére. A falusi szegényekről e részben csak 1788 óta gondoskodott a kormány, meghagyva a gyógyszerészeknek, hogy a szegényeknek a gyógyszereket két harmadrész árban adják, vagy legalább 20 °/0-it engedjenek el az árjegyzékben levő árból. A megyéknek elrendelte, hogy ha a gyógyszerészek nem fogadnák el az említett árakat, a helyben levő tábori gyógyszerészekkel kössenek olyan értelmű szerződést. A tiszti orvosokat és sebészeket utasította, hogy ügyeljenek fel arra, hogy a gyógyszerészek a szegény népnek ne adjanak mindig új edényeket, de a
