Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
493 toraikban űzve a gyógyászatot, gyógyszereket is tartottak. Amig az állami szervezkedés minden téren egységes alapon meg nem indúlt, mindenki boldogult úgy, ahogy tudott. A XVIII. században bekövetkezik a jogviszonyok rendezése s ezzel együtt felmerül a gyógyszertárak ügye is A gyógyszertáraknak helyei, mint nagyobb vidékek természetes középpontjai, a városok, melyekben régibb idő óta volt gyógyszertár. Mikor a gyógyszerészek képzésének, képesítésének ügyét a kir. kormány veszi kezébe, a városok erélyesen védik régi jogaikat és a kormány el is ismeri azon jogukat, hogy gyógyszertárt a város területén csak a város tarthat. A városokban azonban a múlt századokban katonai és szerzetesi gyógyszertárak is keletkeztek és a városoknak kivált ezeknek versenye ellen kellett sajátjukat védenie, amiből több per keletkezett, melyekből a városoknak gyógyszertártartási joga győzedelmesen került ki. III. Károly király 1735 ben a kassai irgalmas szerzeteseket, 1735-ben a győri és a trencséni jeszuitá- kat kötelezte arra, hogy ha gyógyszereket a zárdából ki is akarnak árusítani, a városnak a jog'fejében éven- kint 30 frtot vagy egyszerre 500-at fizessenek le vált- ságúl. Az 1748 iki nagyszombati perben a királynő egyenesen meghagyta a helytartó tanácsnak, hogy a jezsuitákat a gyógyszerek árulásától tiltsa el, mire a helytartó tanács ápril 2-án kelt rendeletében a gyógyszerekkel való kereskedést polgári és a város jövedelmei közé tartozó foglalkozásnak nyilatkoztatta ki. Buda hatósága 1736-ban a várban lakó katonai gyógyszerész ellen emelt panaszt, hogy ez anélkül, hogy városi közterheket viselne, polgári egyéneknek is árul gyógyszereket. A király ezen esetben is a városnak
