Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet

492

Az orvosi gyakorlatnak szervezésével lépésről-lé- pésre veszít a gyógyszerészeknek fontossága a gyakorlati orvoslás terén. Az említett eskü szerint fogadták, hogy az orvoslástól, receptek írásától, betegek vizsgá- lásától tartózkodni fognak. Kezdetben még merülnek fel panaszok és a helyt, tanácsnak rendeletéivel közbe kell lépnie, de 1742 után a rendeletek leginkább csak a mérgek szabad elárusítása ellen szólanak. Az 1788 aug 12-iki rendelet már csak a clysterozásról beszél s azt is elitéli, hogy ezt az emberi test belső szervezetét nem ismerő gyógyszerészekre bízzák, holott az a kisebb sebészi műtétekhez tartozik Minthogy ahoz jobban érthe.t a chyrurgus, a köpölyözéstől is eltiltja a gyógyszerészeket s ezzel orvosi gyakorlatuk egészen megszűnik, a mi csak javára válhatott tulajdonképeni hivatásuknak.

Gyógyszertárakat hazánkban már a XIII. században találunk (1. 110. old.). A szabad kir. városok voltak minden társadalmi és közművelődési életnek középpontjai, melyek municipalis jogkörüknél fogva minden intézményt privilégiumaik és külön törvényeik alapján önállóan létesítettek. A gyógyszerészet is czéhszerű foglalkozássá lett mindenütt, és mint minden czéhnek, úgy a gyógyszerészinek is alapját az egyes szabad városok és a városi szövetségek hatóságai és gyűléseinek határozatai vetik meg. Városaink, amint láttuk, épen úgy, mint a németországiak, alapítottak gyógyszertárakat, s azok fölött szabadon rendelkeztek. A hatóság szereztette be a gyógyszereket, az választotta és fizette a gyógyszerészt. (1. 151. old). A városi gyógyszertárakon kivűl csakis a királyi udvarban találunk kir. gyógyszertárt, majd a XVI. század közepe tájától tábori gyógyszertárakat. A szerzetesek kolos-