Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
489 bízva s ennek bizonyítványa elegendő és érvényes a gyógyszerészet önálló gyakorlására. Érdekes erre nézve egy 1736-iki eset. Biharmegye küldöttsége vizsgálat alá vette a debreczeni gyógyszertárt és gyógyszerészt s ezt tudatlannak, mesterségében járatlannak és a gyógyszertár kezelésére alkalmatlannak ítélte. Debreczen városa magát jogában sértve érezvén, a helytartó tanácshoz folyamodott, illetéktelennek jelentvén ki a vármegye küldöttségét. A helytartó tanács szept. 15-iki leiratában kimondta, hogy a gyógyszertárak és gyógyszerészek vizsgálatát ne a hatósági személyek, hanem nem érdekelt orvostudorok végezzék a hatóság küldötteinek jelenlétében. Az 1759 máj. 29-iki királyi rendelet úgy intézkedett, hogy a gyógyszerészeket a városi, ahol olyan nincsen, a megyei tiszti orvosok vizsgálják meg, bizonyítványukat terjesszék fel a helytartó tanácshoz s ez esetről esetre adja meg a gyakorlatra az enge délyt.1) A nagy-szombati egyetem orvosi karának felállításával egyidejűleg 1769-ben szerveztetett a gyógyszertan — materia medica — tanszéke is. Első tanár volt Plenk. Ezen idővel kezdődik nálunk a gyógyszerészeinek új korszaka. Már maga azon körülmény, hogy a gyógyszerész segédek gyakorló éveik után egyetemi tanulmányokra utasíttattak, a tanulók m eg- válogatásában óvatosabbakká kellett, hogy tegye a mestereket. Az egyetemen a gyógyszerészi cursus egy év volt. Ennek letelte után a jelölt négy vizsgát tett: a növénytanból, a gyógyszertanból, a vegytanból és végre a gyakorlatból, amikor több összetett gyógyszert kellett a dispensatorium szerint készítenie. Aki a vizs gákat megfelelő sikerrel ki nem állotta, egy évre vissza') Linzbauer Cod. II. 75., 76., 81., 479. sz.
