Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
488 az 1765- és 1 782-ben megjelent »Pharmakopoea Ros- slcac-t. A gyógyszertárak berendezésére vonatkoznak Brúz László, id. Görnöri Dávid, Huszti Zách. Theoph. és Perlitzy Ján. Dán. munkái. A gyógyszerészeknek képzése a század első felében még mindig czéhszerű volt. A helytartó tanácsnak 1798 szeptember 1 9-iki rendelete is felpanaszolja még, hogy a gyógyszerészek sokszor írni és olvasni alig tudó ifiakat fogadnak fel tanulókul, akik azután az egyetemre felkerülve, nem képesek boldogulni. Meghagyja a tiszti orvosoknak, ügyeljenek arra, hogy gyógyszerész tanulókul, kikre az egészségügy terén egykor fontos hivatás vár, csakis legalább a humaniorákat elvégzett ifiak vétessenek fel. A század első felében általában rosszul állott még a dolog s a helytartó tanácsot épen az indította a gyógyszertárak hivatalos visitatiojának behozására, hogy gyakran adattak ki rosszul készített és romlott gyógyszerek. A nagy - szombati egyetem szervezéséig nálunk ritka volt az egyetemet végzett gyógyszerész. Ilyenek leginkább csak azon orvosok, akik gyógyszertárt is tartottak. A tulajdonképeni gyógyszerészek a gyógy- tárban kitanulták a mesterséget, azután felszabadhatva, minden hivatalos vizsgálat nélkül önállóan működtek. Nagyobb városainknak hatóságai már a XVII században behozták, hogy a gyógyszerészek a tanács küldöttei és a városi orvos előtt tettek vizsgát.1) A helytartó tanács 1736-iki egyik rendelete felpanaszolja, hogy még nagyobb városokban —- Pest, Esztergom, Nagy- Szombat stb. — sincsenek egyetemet végzett gyógyszerészek, hanem vizsgálásuk a városi orvosra van *) Ezen időszak viszonyait részletesen megvilágítják a nagy-szombati gyógyszerészek egyesületének 1748-iki szabályzatai. 1. Linzbauer cod. II. 349. sz.
