Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
482 nem »bene possessionatus« nemes és az akkori aristo- craticus világban azokkal egy sorra nem méltatták. Ezen felfogásban látszik leledzeni II. József is, mikor az erdélyi megyékhez intézett 1 787 febr. 22-iki leiratában a tisztviselők kimutatását, névszerint felsorolva azokat, kívánja. Itt írja: >Das nemliche hat mit den Bestellungen der minderen Bedinstnngen oder sogenannten conventionatorum zu geschehen, nur mit dem Unterschiede; dass lediglich der Ingenieur und Medicus zu benennen«, a többieket meg csak szám szerint kell felvenni. 1788-ban kiadott rendeletéi azonban a jogokat és terheket illetőleg őket egyenesen a tisztviselők közé sorozzák, meghagyva, hogy a megyei orvosok és sebészek hivatalos küldetések alkalmával elő- fogatot és költséget épen úgy kapjanak, mint a megye tisztviselői. De tisztviselőknek itt sem nevezi őket.1) A városi tiszti orvosoknak e részben sokkal kedvezőbb helyzetük volt. Ők születésüknél fogva a polgársághoz tartoztak, legtöbbnyire szülőhelyükön működtek és élvezték körük előkelőinek minden előnyeit, nem ritkán viselve a senatori és bírói tisztet is. A városi és megyei tiszti orvosok közt a rangbeli elsőbbségért felmerült vitákat a helytartó tanács 1788 junius 20-iki rendeletével úgy döntötte el, hogy a városiakat alá rendelte a megyeinek s rájok nézve is iránytadóvá tette a megyeiek részére 1785-ben kiadott szabályzatot. Mikor Mária Terézia 1752-ben meghagyta a megyéknek tiszti orvos tartását, díjazásukat nem állapítja meg, csak azt kívánja, hogy az tisztességes legyen. Az 1772 decz. 16 iki rendelet, melylyel a királynő jóváhagyta, hogy a megyék tisztviselőiknek fizetését ‘) U. o. II. 384. III. 1052. sz.
