Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
477 czéh, a megye sebészt is tartson a szegény nép szolgálatára. A királynő nemes intentiója közigazgatásunk nehézkessége mellett csak lassan vezetett a kívánt ered- ményre, az is igaz, hogy a kir. kormány sem járt el egészen czéltudatosan s a rendeletek hosszú sorából csak lassan domborodik ki az új intézmény. Az első rendelet után hosszú szünetet találunk, mely után a királynőnek első sorban a kiérdeműit tábori orvosok elhelyezésére van gondja, 1 763 junius 20 án kiadott rendeletében azon kívánságának adva kifejezést, hogy ahol csak lehet, tiszti orvosokúi azokat alkalmazzák. Már ugyanazon évben a megyéktől jelentést kívánt az egészségügyi hivatalos személyzetről, de ezt nem kapván meg, a helytartó tanács útján 1766 május 7-én felhivatta a megyéket, adjanak részletes jelentést arról, hogy a kebelükben levő orvosok, sebészek, szülésznők, gyógyszerészek minő kötelezettségekkel, ki által adott és milyen utasításokkal vannak alkalmazva, mikor és minő gyűlések tartatnak az egészségügy érdekében? — Jelentést kíván azoknak számáról, képe- síttetésükről. Meghagyja, hogy akiknek megfelelő képesítésük nincsen, azokat a hatósági orvos vagy ha a megyében olyan nem volna, a szomszéd hatóság orvosa által meg kell vizsgáltatni. — Ezen rendelet feltételezi, hogy egyes törvényhatóságoknak még nincsen orvosuk s ugyanakkor mondja, hogy némely törvény- hatóságban a közpénztárból díjazott több orvos, chirurgus és bába van s ezekre nézve elrendeli, hogy ha egyik másik el hal, helyét nem kell betölteni, hanem járandóságát a többieknek díjazására kell fordítani, amig csak egy-egy marad, de tisztességes díjazással. A rendeletnek kevés foganatja volt. Az évről évre
