Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
475 meghagyta, hogy városi vagy megyei tiszti orvossá éa sebésszé senkit sem szabad felvenni, aki a pesti egyetemen szervezett állatorvosi cursust be nem végezte és arról jó bizonyítványt nem nyert.1) Az orvosok számában mutatkozó nagy hiány indokolta a helytartó tanács 1788 szept. 26-án kelt rendeletét, melylyel a pesti orvosi kar kérdésére határozatul kimondta, hogy az okleveles gyógyszerészeket és sebészeket, ha azok csak ismereteiket tökéletesíteni akarják, fel kell venni az orvosi cursusra anélkül, hogy őket előbb az 1785 szept. 28-iki rendelet értelmében követelt 3 évi bölcsészeti tanfolyamra utasítanák. Ezen rendeletét 1786 decz. 31-én oda módosította, hogy azok az orvostu- dorságot is elnyerhetik.2) Ezen rendeleteknek czéljuk volt a gyakorlattól, de különösen a közszolgálatból kiszorítani a képezetlen egyéneket s a helytartó tanács rendeletéinek teljesítését szigorúan végre is hajtotta. 1764-ben Oehme Károly drezdai származású orvos Pozsonyban telepedett le s miután azt állította, hogy o.klevele a Pirna melletti csata előtt elveszett, a helytartó tanács okle- vele megszerzésére 3 határidőt tűzött ki s ezek lejár- tával az orvost eltiltotta a gyakorlattól. 1765 okt. 17-én meghagyta a hatóságoknak, hogy bizonyos d’Etrepi apátot, aki az országban utazgatva, illetéktelenül űz orvosi gyakorlatot, fogassák el és szállítassák hazájába. 1784-ben a vándorló és vásári orvosok, kuruzsolók felkutatására és feljelentésére adott rendeletet, 1 789-ben meg szigorú elbánást kíván azon papok és gyógyszerészek ellen, akik orvosi rendelet nélkül adogálnak gyógyszereket. Hogy a vándor orvoslást és kuruzsolást 1) U o. III. 1028—1044. sz. 2) U. o. III. 1010., 103(pT”sz.
