Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
473 A nagy-szombati orvosi karnak felállításáig itthon orvosok felsőbb kiképzése lehetetlen volt és orvos czíme alatt sokféle ember szerepelt. Ennek véget vetendő a királynő már 1754 jan. 22-én meghagyta a helytartó tanácsnak, hogy az országban levő orvosokat írassa Össze, mindeniket kötelezze oklevele hiteles másolatának bemutatására, a gyakorlatot csak okleveles egyéneknek engedje meg, megyei és városi tiszti orvosokul csak promoveáltakat szabad alkalmazni.1) Az ezen rendeletre beérkezett jelentésekből ki- ^ tunt, hogy az orvosi gyakorlat terén a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Mindenféle idegenek, olyanok is, kiknek otthon maradásuk nem volt, nálunk kellő ismeretek nélkül szabadon gyakorolták az orvoslást, mindenféle meg nem engedett módon szerezték a pénzt s megszedve magokat, visszamentek hazájokba. Ezen visszaélések megszüntetésére a helyt, tanács bizottsága Apponyi György gróf elnöklete alatt Perbegh Károly orvos, egészségügyi tanácsos meghallgatásával elkészítette a »Planum regulationis «t E szerint minden orvos, aki a külföldön szerzett oklevéllel itten gyakorlatot akar űzni, tartozik oklevelét a helyt, tanácsnak bemutatni és magát az egészségügyi-tanácsos- orvos s az az által meghívandó orvosok által megvizsgáltatni. Gyakorlatát csak ezek véleményének alapján kezdheti meg2) A gyakorlatot régebben folytató orvosok a helyt, tanácsnál írásban tartoznak jelentkezni. A megyék, kerületek, városok, mielőtt valakit tiszti orvossá választanának, arról jelentést tesznek a helyt, tanács- nak. Mielőtt az orvos akár magán akár hivatalos gyakorlatot kezdene, jegyzékbe kell őt venni s a hazai ___ Q&i SjG ‘) Linzbauer Cod. II. 395. sz. Q\ . a)u-o-412- <rí\'
