Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
472 1 789-ben egy magyar nyelvtanra kiírt pályázatra Földivel Gyarmathy Sámuel is beadta »Magyar nyelvmester« czímű, 1794-ben kinyomatott munkáját s ezzel nyelvtani irodalmunk terén a legelsők közé tartozik. Göt- tingenben 1799-ben megjelent; »Affinitas linguae hun- garicae« stb. művében a »finn nyelvrokonság nyelvtani vizsgálatában szerencsésen haladott, hasonlító szótárában pedig mind a rokonság, mind a kölcsönzés kimutatására sok hasznavehető anyagot nyújtott.«1) Zoltán József erdélyi orvos Feneionnak Telemachusát magyarra fordította s azt, amint írja, elvégezte »18. april 1758 Piskiben a Strigyvíze partyán«. Megjelent nyomtatásban Kolozsváron 1788-ban. Tudományos, de kivált nemzeti irodalmunknak a múlt században még igen kezdetleges állapota mellett orvosainkat a haladás terén az elsők közt illeti meg az elismerés. A papi rendet kivéve, az értelmiségnek egyetlen osztálya sincsen, amelyiknek tudományosságunk fejlesztésében nagyobb része lenne. A XVIII. század hazánkban a közéletnek minden terén a rendezkedés kora. A gyéren tartott ország- gyűlések a trónöröklés, a kormányszékek, a törvénykezés, adó és hadügy égetőbb kérdéseivel elfoglalva a közegészségügyre nem vetnek ügyet. Egészen a század közepéig igénybe veszik királyainkat a nemzeti felkelés, az örökösödési ügyek rendezése s az azok miatt v viselt háborúk. Csak Mária Terézia királynő terjeszti ki figyelmét az egészségügyre s az ő rendeletéi szabályozzák nálunk az orvosi képzést és gyakorlatot. 1755-ben kelt az ezekre vonatkozólag legelső fontosabb tervezet a »Planum regailationis in re sanitatis«. o * 147 ‘) Toldy Fér : A magyar nemz. Írod. tört. 3-ik kiad. Pest 1872. I. 147, 153.
