Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
40 vette fel nevéül az előbbit, csak ügy magyarázható meg, hogy az igézés, mint egyike az ismert bűvcselek- vényeknek, nevével a többinek is jelelésére szolgált1) A kötés, megkötés, mint rosszakaratú megrontásnak vagy gyógyításnak eszköze szerepel. A bog, csomó az ázsiai népeknél ősi idők óta tiszteletben állott mint szent jelvény. Az emberek azonban a legszentebb dolgokat is felhasználták rossz czélokra, mint azt a kereszténység korában a szt. ostyával űzött babonák is mutatják. Ha az elhagyott leánynak sikerűi hűtlen kedvese menyasszonyának ágyneműjébe egy- egy czérna gombolyagocskát, vagy egy csomócskába összekötött füveket becsempésznie, szörnyű bosszút állott; mert vetélytársnőjét magtalanná tette, vagy annak gyermekei halva fognak születni. Ezt tartja a néphit. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet az általa kivégeztetett Báthory Boldizsár anyja megkötötte s azért maradt magtalan.2) A lázban, kelésekben, fekélyekben szenvedők ma is gyógyítják magokat úgy, hogy a kelések, fekélyek kötelékeit a temető keresztjeire, fejfáira, útszéli fák- és bokrokra akasztják; a hideglelős egy szalagot vagy madzagot köt a fejfára s a ki ezen kötéseket leoldja, arra megy át a betegség. Gyermek koromban magamat is óva intettek az ilyen kötések érintésétől, nehogy valami betegség ragadjon rám. Hogy a kötést csinálónak használ babonája, azt a nép közt sokan hiszik, hogy a kötéseket érintő sok-féle betegségeket szerezhet, azt kétségbe vonni senki sem fogja. »A néphit azt is tartja, hogy a minő kötések vagy csomók vannak a fonalon vagy kötélén, a megátkozott embernek vagy barmának úgy csomósodnak össze Magyar myth. 400. %) Magyar myth. 438.
