Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

39

elveszvén a csordából, felszólította az említett oláh pász- torné fiát, keresnék fel az öcscse tehenét. Azon este mikor lefeküdt, csak rá jőve a tehénpásztorné, „szeme kimeresztve rút állapottal, melyen megír tó zván‘l felkölté a feleségét, azonban két ujja fájni, dagadozni kezdett.

A szemről esés, szemtől jövés, ártatlanabb dolgok és nem tételeznek fel mindig határozott rosszakaratot, ártó szándékot. Ártó tulajdonságúnak tartják az alattomos, komor, merev, kancsal nézést. Sokszor elég arra, hogy ártson, ha valaki mást megbámul és az ily káros hatásnak leginkább ki vannak téve a kis gyermekek és a fiatal marha. Művelt körökben is észleltem, hogy az anya nem veszi szívesen, ha alvó újszülött kis gyermekének arczát kitakarják a látogató barátnők, nem mondja ugyan, de sok hiszi, hogy a nézés megárthat a gyermeknek. Érzi ezt a látogató is és saját szemének hatását ellensúlyozandó, úgy tesz, mintha megköpködné a gyermeket. Nem egy anya meghagyja a kis gyermekkel kimenő cselédnek, hogy a gyermeket senkinek se engedje megnézni. A köznép e tekintetben annyira megy, hogy a koldusok, czigányok elől elrejti gyermekét, nehogy azok nézése megártson. Mások, hogy szemrfíl ne essék a gyermeknek, nyakára vagy ruhájára feltűnő színű, különösen vörös szalagot tesznek, hogy az ártó szemnek első tekintetét arra irányítsák és így elvegyék annak erejét. A szemről esés, szemtől jövés rendesen erős fejfájást, lázakat szokott okozni (?).

A nép némely vidéken a szemmel verést, szemről esést, szemtől jövést egyszerűen igézéssel is fejezi ki. Az igézésnek a szemmel való bűvöléstől egészen eltérő jellemét Ipolyi is elismeri, mondván : hogy a sajátlagi igézéstől egészen különböző szemmeli bűvölés mikép