Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
453 Gensel János Adám Sopronban 1677-ben patri- ciusi családból született. Felsőbb tanulmányait Jenában theologiával kezdte, majd ugyanott az orvostanra adta magát. Tanulmányait Bolognában, Florenczben, Rómában, Páduában folytatta. Itt 2 évet töltött a legkiválóbb tudósok társaságában, két ízben volt az egyetemnek consiliarius anatomicus-a, a német társaságnak — ehez számították mindig a magyarokat — vice- syndicusává választották és mint ilyent őt küldték Mo- cinegus Alajos újonnan választott velenczei dogét az egyetemi német nemzet nevében üdvözölni. A dogé őt Szt. Márk lovagjává nevezte ki. 1703-ban orvostudorrá avattatva haza jött és itt mint Vas-, Sopron megyék főorvosa és az Esterházi család orvosa nagy vagyonra tett szert. Az acad. nat. curiosorum 1712-ben I. Diodorus néven tagjává, majd 1714-ben másod-elnökévé választotta. Az akadémia iránt háláját azzal tanúsította, hogy 1720-ban bekövetkezett halála előtt hagyatékából az akadémiának évi 6000 frtnyi jövedelmet hagyományozott s ez által az erfurti híres könyvtárnak egyik legfőbb alapítójává lett. Gyarmathy Sámuel szül. 1751-ben Kolozsváron. Egyetemet Bécsben és Goldbergben végzett. 1782-ben orvostudorrá lett. Mint a Ráday fiúk (Pál és Gedeon) nevelője beutazta Németországot. 1787-ben Hunyad- megye tiszti orvosává választotta. A Görög Demeter féle 50 aranyas díjra »Magyar nyelvmester« czímű művével pályázott s ezt 1794-ben Kolozsvárott kiadta. Tiszti orvosi állásáról leköszönve gróf Bethlen Gergely- lyel nevelőnek ment Németországba, ahol a német tudósokkal barátságba, levelezésbe lépett és Göttingen- ben 1799-ben kiadta: »Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis grammaticae demonstrata« \ 29*
