Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
451 Albrich János Brassóban 1687-ben született. Halléban, Strassburgban tanulva 1709-ben orvostudorrá lett és szülő városában telepedett le, ahol az 1718- 1719-iki pestis alkalmával az erdélyi gubernium egész- ségügyi igazgatójává lett. Szülő városa senatorává, az acad. naturae curiosorum III. Chrysippus névvel tagjává választotta. Brassóban az 1689 ben elégett gyógyszertár helyett újat alapított. Orvosi művein kívül előszeretettel foglalkozott szülő városa történetével és 1714-ben kiadta Brassó okmánytárát. Benkő Sámuel született Kis-Báczonban, Erdélyben, orvosi tanulmányait Nagy-Szombatban és Budán végezte, itt 1778-ban lett orvostudorrá. 1775-ben Ley- denben megjelent első értekezését az orvosi és természettudományi munkáknak egész sora követte 1 8 1 8-ig, közöttük több magyar nyelven. 1783-ban a dijoni tudós társaság egyik, a folytonos és váltólázak rosszindulatúságának és jóindultúvá változásának ismertető jeleiről szóló jutalomkérdésére második osztályú jutalmat nyert.1) De Cilano Maternus György Kercsztély szül. Pozsonyban 1696-ban. Nagyatyja Jakab Olaszországból jött hazánkba, fia Márton Pozsonyban senator volt, ennek fia volt György, aki egyetemi tanulmányait Hal leban és Helmstädtben elvégezve orvossá lett és Altoná- ban telepedett le, hová tanárnak meghívták az orvostan és a görög-római régészet tanszékére. Majd VI. Ke- resztély dán király udvari orvosává lett. Ezen állásáról később visszatért tanári székére s egész életét tanári hivatásának szentelte. Az acad. nat. cur. II. Menander néven 1745-ben tagjává választotta őt, aki ekkor már tagja volt a kopenhágai tud. társaságnak. ») U. o. 44. 29
