Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok

445

lékintézeteiről is. Az orvosi és sebészi kórodák a vízi- városban a várhegy tövében levő Szt. János kórházban helyeztettek el. A fűvészkert számára az angol kisasszonyok majorja rendeltetett, de ezt 1778-ban egy, a szomszédságban levő alkalmasabb telekkel cserélték fel.

Az egyetem áthelyeztetése után az orvosi kar öt rendes tanárához egy rendkívüli járult, kinek kötelessége volt a gyakorlati orvostant a sebészek számára magyarul és németül tanítani. Később, 1780 ban, az általános kórtan a gyakorlati orvostantól elválasztatván, a rendes tanárok száma hatra emeltetett. A gyakorlati orvostan előadásával, a sebészek számára, a boncztan tanára bízatván meg, a rendkívüli tanárság megszűnt. A boncztan tanára 1780 tói a külön előadások tartásáért 200 frt tiszteletidíjat kapott. Ugyanennyit nyert Plenk a szemészetből tartott külön előadásaiért.

Budán az orvosi karban a seniornak fizetése 1 500 írtban állapíttatott meg, a többi tanároké 1200 frt maradt.

A tanrendszer nem változott.

Az orvosi kar alapításától kezdve ugyanazon jogokat, kiváltságokat és jelvényeket nyerte, melyekkel a többi karok régibb idő óta bírtak; dékáni köpenyt és jogart kapott, melyet a dékán ünnepélyes alkalomkor maga előtt vitetett, saját pecsétje volt és tagjai viselhették az egyetemi méltóságokat. Egyetemünk fennállásának első évtizedében a rectori méltóságot viselték: 1774-ben Prandt Ignácz, 1780-ban Winterl Jakab János orvostanárok. Az utóbbi rectorságának idejében történt Budán az egyetem ünnepélyes beiktatása. Dékánok voltak: 1770- 1771- és 1772-ben Prandt Ád. Ignácz, 1773—1774-ben Winterl, 1775- 1776-ban Trnka,