Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
444 az osteologiát és száraz boncztant adja elő, a hullákat télen bonczolja; a növénytan tanára meg, hogy füvé- szeti kirándulásokat rendezzen. Ezen alapokon kezdték meg nálunk az orvostan rendszeres tanítását az első tanárok: Schoretits Mihály veszprémmegyei tiszti főorvos a kór- és gyógytanból, Prandt Adám Ignácz az élet és gyógyszertanból, Win- téri Jakab József a vegy- és növénytanból, Krzowitzi Trnka Venczel római szt. birodalmi lovag a boncztan- ból és Plenk Jakab József a sebészet és szülészetből. A tanárok fizetése évi 1200 írtban állapíttatott meg. Ez ugyan nagynak látszott, de Van Swietennek határozott nyilatkozata, hogy annál kisebb évi díjért az orvosi tanszékekre alkalmas egyének nem vállalkoznak, akik pedig kisebb díjért vállalkoznak, azokra nem alkalmasak, döntött. Az orvosi karban egy tanárjelölt (assistens) állomása a vegytan tanára mellé rendszeresíttetett 144 írt fizetéssel Hazánk tanügyének minden téren rendezése alkalmával újból felmerült azon eszme, hogy az egyetemet Nagy-Szombatból az ország közepébe kellene áthelyezni. Buda városa az egyetem érdekében kész lévén nagyobb áldozatokat hozni, a királynő 1777 febr. 10-iki leiratában jóváhagyta az egyetem áthelyezésére vonatkozó javaslatot s az új tanév 1777 nov. 3-án már Budán nyílt meg. Az orvosi kar elméleti előadásai az egyetem czéljára fordított kir. várpalotával szemben levő melléképületben,1) a gyakorlatiak a városi kórházban tartattak. Egyidejűleg gondoskodott a kormány a kar mel‘) Ezen épület az 1849 évi ostrom alkalmával leégett, helyén 1830-ban az u. n. ,Stökl* épület állott. Pauler id. mű. 119.
