Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség
404 ölés bűntényeinek megtorlásáról (Prax. cfim.), de e mellet maguk sincsenek figyelemmel az emberre, a tortúrát puszta gyanú alapján is elrendelik. Arra hogy a természetes halálozást a lehetőségig korlátozni kellene, ném is gondolnak. Pedig erre igen nagy szükség lett volna azon országban, melyről Bethlen Gábor 1626-ban írja Pázmány Péternek: »Adná az úr isten, volna húszszázezer nemzetünk, de ha connumerálnák az egész országot is a Fátrától innét, feleségestől, gyermekestől is nem találnának kétszázezer magyar lelket, parasztot«.1) Eltekintve a háborúk által okozott pusztításoktól, talán még ezeknél is nagyobb dúlást vittek véghez az emberi életben a járványok, első sorban a hagymáz és a pestis, mindkettő közös néven »döghalál«. Döghalálos évek voltak: 1608, 1613, 1620, 1621, 1622, 1624, 1628, 1632, 1633, 1644, 1645, 1654, 1665, 1678, 1679, 1683, 1686, 1690, 1692.2) Mekkora volt a lakosság fent említett gyér számához arányosítva a döghalál pusztítása, elképzelhetjük, ha olvassuk, hogy 1621-ben Debreczenben 2000-en, 1679—1680-ban Pozsonyban II. 000-en, Eperjesen 3000-en estek áldozatáúl. — Éhínség uralkodott 1603, 1622, 1638, 1653, 1661, 1666, 1686-ban s ezzel rendesen együttjárt az éh-tiphus. A táborokban úgyszólván otthonossá lett a vérhas. Járványosán lép fői a himlő.3) Ezek ellen a debreczeni tanácsnak hiába tetszett 1633-ban »hogy a czitera, mindenféle zene, istentelen dalolás és táncz megszün- tettessék«, hiába tiltották császári rendeletek a jár*) Acsády id. mű. 27. 2) Fekete L.: A magyarorsz. rag. és járv. kórok. 26. stb. 3) A XVII. század uralkodó járványainak leírását ]. Haeser id. mű. III. 386. stb. A hagymázról, pestisről, himlőről. 1. Pápai Páriz Fer. »Pax cor- poris*-át az illető helyeken.
