Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

tanulmányozásába. Idegen vidékre kerülve, aztán csakhamar beleélte magát az új viszonyokba, kiismerte azokat, mikor mások még tájékozódni sem voltak képesek. Vezéreinek adhatott tanácsot a letelepedésre vagy tovább vándorlásra, embert állatot gyógyíthatott az új helyen is megtalált gyógyitó füvekkel, hamar felismerte az új vidék he’yi járványait s azoknak gyógyítási módját. Mesterei voltak az őseitől örökölt ismeretek és az ezek alapján bővített tapasztalás. Az áldozatok bemutatása gyarapítja orvosi ismereteit.

Áldozatéi istennek rendesen azt hozták, a mit nagyra becsültek Állataiknak javát vágták le, felbonczolták azokat, a belek, az izmok, a csontok alakjából, egymáshoz való viszonyából, helyzetéből jósoltak. Mennyi alkalmuk volt megfigyelniük az állati test részeinek rendes vagy rendellenes állapotát! Áldoztak vizet, füvet, mindenből csak olyant, a mi kellemes, hasznos volt az embernek, állatnak; nehogy tisztátalan áldozat által felidézzék az istenek haragját. Felismerniük és ki kellett válogatniok a hasznos növényeket, az egészséges vizet. Maga a papi állás kívánta tehát a természet ismeretét és így az orvosi tudomány elemeinek megszerzését

A mysticismus a mai keresztény istentiszteletnek épen olyan tartozéka, a milyen volt a régi kor bármely pogány népénél. A vallási szertartások titkaiba a nagy tömeget sehol sem avatták be, miért is ez az istentiszteletet végző egyéneket az istenekhez tartozókéi tekintette és tisztelte Az istentisztelettel együtt járt az emberek bajain segítés. A pap útján nyerte a beteg a gyógyulást, de üdvét nem az alkalmazott gyógyítószer természetének, hanem a gyógyítás közben'fölötte végzett vallásos szertartások hatásának tulajdonította. Szándékosan vezették-e ezzel félre a népet, hogy így

3