Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - c) Seborvosok. Fürdők
396 Szendrő meg Murány, kellett gyógyszerekért küldözni. I Rákóczy György 1640 aug. 5-én Déváról írja nejének: »Mennyeit siettesd hozzánk utánunk mind az pa- tikariussal együtt«. Jelentékenyebb városainkban, a nagyobb zárdákban és a katonaság állandó nagyobb táborhelyein voltak a gyógyszertárak; de daczára a gyógyszerészi állás nagyrabecsültségének, megtörtént, hogy nagyobb városok gyógyszertárai is zárva voltak gyógyszerész hiánya miatt, mint Lőcsén 1655-ben. A gyógyszertárak hiányát a köznépnél pótolták az olajos tótok, a merialisták és a fűszerkereskedők. Az úgynevezett olejkár-ok hazánk felvidékéről szárított gyógyfüvekkel, olajokkal, kenőcsökkel nemcsak hazánk egész területén jártak faluról-falura, hanem az ausztriai tartományokat is beutazták. Virágzó üzletüket hatósági rendeletek csak a következő században szabályozzák. c) Sebészet. Fürdők. A sebészet a XVI. században nagy lendületet vett anatómia alapján legkivált Olaszországban, ahol az egyetemeken mindenütt szerveztek sebészi kart, és Francziaországban, ahol az école de Chirurgie nevelt képzett sebészeket, továbbá Hollandiában és Harvey nyomán Angliában a fejlettségnek magas fokára emelkedett. Németországban a sebészet ekkor még épen olyan czéhszerű foglalkozás volt, mint nálunk. A XVII. századnak sok háborúja nálunk épen úgy mint Franczia- és Németországban igen sok alkalmat nyújtott a sebészeknek a gyakorlati képzésre. Azon felfogás, hogy az orvosnak sebészeti műtétekkel foglalkoznia lealacsonyító, jóformán csak Németországban uralkodik. Orvosaink nem osztoznak a németek nézetében, hogy az orvosoknak legfölebb nehe*
