Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok

378

vosok. Azokat, akik írói működésüket már a XVII. században megkezdték, de a tudós társaságoknak tagjaivá később lettek, a következő században említjük.

•Orvosainknak képzettsége még ezen században is universalis. A legnagyobb részük mielőtt az orvosi tudományra adta volna magát, itthon, majd a külföld főiskoláin is előbb philosophiát és theologiát tanúit, a classica philologiával, mint a tudomány kizárólagos nyelvével alaposan megkellett mindeniknek barátkoznia.

Habár a XVII-ik században felmerült hitvitázó irodalomban orvosaink nem vettek jelentékeny részt, néhánynak neve a theologia terén nem ismeretlen. Arkosy Tegző Benedek magyar imádságos könyvében az imádságok előtt a szent írás szerint való egy igaz vallásról — az unitáriusról — stb. elmélkedik. Huszti Szabó István magyarra fordította Arndtnak »Paradies-Gärt- lein«-ját »Keresztyéni jóságos cselekedetekkel tellyes Paraditsom Kertetske«, és Bona János cardinalisnak »Égre kézen fogva vezető Kalauz stb.« könyveit; Pápai Páriz Ferencz francziából fordította Molinaeusnak »Pax animae«-ját. Majd kiadta a »Pax sepulchri« czímű üd- vösséges elmélkedéseit és »Pax crucis« czím alatt Szt. Dávid Királynak és Prófétának 150 zsoltárát. Tolnai István angolból »A magános cselédek közt levő áj tatosság felgerjesztésére . . . predikatio előtt való könyörgések «-et és az »Igaz keresztyéni és apostoli vallás utára vezető . . . Kalauz«-t. Várady Mátyás »Égő szö- vétnek stb.« czímű munkát adtak ki. Köleséry Sámuelnek 1670—1682 közti évekből 9, különféle egyházi beszédeket és vallásos elmélkedéseket tartalmazó könyvét ismerjük. Nemzeti irodalmunknak ezen még fejletlen korában érdeműi kell nekik betudnunk magyar nyelvű irodalmi működésüket. — Enyedi Sámuel, Mo-