Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
377 ajak fekélyeiről (labris ulcio), a fülmirigy lobról (parotitis) és a fülfér oékről; Monau Frigyes a légcső-metszésről (bronchotome); Fridelius M. János a torokgyíkról (angina) értekeztek. Az ízületi bajokról (morbi articulares) : az ízületi lobról (arthritis) Held Máté, Loew András, Gunesch János és Tutius Márton; — a po- dagráról Rayger Károly, Loew András és Király István írtak; — a sérvekkel (hernia) foglalkozott Thill György; — a sülylyel (scorbut) Fejérváry István; — az exanthema miliaris (kölesszerű küteg)-al Rayger Károly; — a rühhel (scabies) Czanaki Máté; — a poklossági folttal (morphea nigra) Rayger Károly; a bujakórral Monau Frigyes és Loew András. Ezen jegyzékkel, azt hiszem, nincsen kimerítve a XVII. század magyar orvosainak gyógyászati irodalma. Még többen lehetnek, kiknek kisebb nagyobb tanulmányait nem ismerjük, de már az itt felsoroltakból is nyugodtan meríthetjük azon meggyőződést, hogy orvosaink a kornak mindenben megfelelő alapos képzettséggel bírtak, sőt némelyek az orvosi tudomány azon korbeli átlagos színvonalán felül emelkedve európa- szerte- előnyösen ismert nevet vívtak ki maguknak. Az 1652-ben alakult legelső tudományos társulat az ^Academia naturae curiosorum«, melynek »Ephemeris«-ében több orvosunknak dolgozatai jelentek meg, már úgyszólván alakulásától kezdve méltatta a tudós magyar orvosokat és 1682-től a század végéig tagja közé választotta Meteger-Márte«- -Kristófot, Möller Dániel Vilmost, id. Rayger Károlyt, Loew Andrást, Spillenbecger Dávidot és Vette-György gyógyszerészt.1) A Lipcsében 1682-ben megindult »Acta eruditorum«-nak munkatársai voltak id. Rayger Károly és Silvanus magyar or») Weszpr. IV. 59—64.
