Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
375 vinczy Sándor: »Pestisről való rövid beszélgetés stb. A papok és a tanítók is igyekeznek felvilágositani a népet és osztogatnak neki tanácsot. Ilyenek: Komáromi Csipkés György debreczeni lelkész: »Pestis Pes tisse« stb. melyben a pestisnek »az közvélekedés szerint rettenetessége megkisebbíttetik« (1664); Diablanovszky Péter galgóczi, majd modori tanító: »Sed libera nos a malo« czimű tanítása a pestisről (1601). A petecscsei, kanyaróval (morbillus) és a hólyagos himlővel (variola) mint járványokkal Loew András, Páriz Pápai Ferencz és Rayger Károly foglalkoztak. Ezen utolsó a vérhasról (dysenteria) is írt. A Harvey és követői által kifejtett anatómia és physiologia hazánk orvosaira sem tévesztették el hatásukat. Nálunk az új iránynak legkiválóbb képviselője a pozsonyi születésű Rayger Károly: »De anatómia monstri bicipitis«, »De capite monstruo sine cranio et cerebro«, »De valvulis cordis osseis«, »De puella sine cerebro vitali«, továbbá a vérkeringésről és a vértes- tecskékről írt: »De calculo adnato grumo sangvinis«, »De defectu arteriarum spermaticarum«, »De gangrena spontanea tali« (a szökőcsont üszkösödése) és más a belgyógyászatnál említendő tanulmányaival. —- Hoefer Wolfgang győri orvost (f 1681) a cretinismus legelső tudományos leírójának mondják az orvosi tudomány történetének írói.1) Enyedi Sámuel: »Medicatio duorum aegrorum aneurismate (ütérdagnat) et gangraena (üszkösödés) laborantium« (1651) czimű tanulmányával járult a vér és vérkeringés ismertetéséhez. A belgyógyászat terén számos irodalmi művel találkozunk. A szív betegségeivel foglalkoztak: Ziegler *) Haeser 416. Baas 411.
